Ritkán vagyok beteg, kétévente általában egyszer, de akkor nagyon... Pénteken volt a diplomaosztó, és már aznap reggel éreztem, hogy valami nincs rendben, mert émelyegve keltem, de akkor még a fáradtságnak tulajdonítottam, mert negyed ötkor kellett kelni... A Pécs felé tartó buszon aludtam, és ez arra elég is volt, hogy kibírjam a diplomaátadót, ami alatt - hatalmas szerencsémre - nem voltam rosszul.
Az átadót egyébként én nem élveztem annyira... Nagyon meleg volt, a fekete, vastag talárban meg pláne, a műsor pedig nagyon hosszú volt, 10-12-ig tartott. 162-en szereztünk idén diplomát az ETK-n (a többi képzési központ hallgatói is Pécsett vették át), maga az átadás viszonylag gyorsan lezajlott. Utána még fényképezkedés, majd én gyorsan vissza is adtam a taláromat, aztán pedig Robival leadtuk az albérlet kulcsait, hogy aztán a két órási busszal menjünk haza.
A hazafelé tartó buszon újra rosszul lettem, de még mindig úgy gondoltam, hogy majd ha kialszom magam, akkor jó lesz... Robitól egy Serrano-s vacsorát kaptam ajándékba, így estére azt céloztuk meg... Mire odaértünk semmi mást nem kívántam csak hideg vizet... Aztán elkezdtem nagyon fázni, vacogni, a kaját amit rendeltem, pedig egy az egyben elcsomagoltattam... Otthon kádban fürdés, ami nálam szintén ritka jelenség, de a forró vízben is fáztam, szóval tuti, hogy belázasodtam... Az éjszaka folyamán folyt rólam a víz, reggelre még mindig rosszul voltam... Fél 12-ig aludtam, délutánra pedig gyomorgörcseim is lettek, amik azóta is kitartanak, pedig azt hittem, hogy mára már jobb lesz... Ahogy megmozdulok, kiegyenesedek, hanyatt fekszek, abban a pillanatban már fáj is a hasam... Remélem, estig helyrejövök, mert már szeretném kivinni Dextert sétálni, aki most elég szemrehányóan néz rám, hogy alig vagyok képes lehajolni is hozzá... Utálok betegnek lenni...! És őszintén remélem, hogy ezzel a hasfájással nem kötök ki az ügyeleten...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése