Panaszkodás

Tegnap egy csöppet kiborult az a bizonyos bili... Ennek pedig csak is az volt az oka, hogy milyen rohadt drága minden, és hogy nekem mennyire nincs pénzem... Na jó, ez így nem teljesen igaz, de a pénzem nagy részét félreteszem és amit én egyszer belerakok a "Dexter" feliratú kis dobozomba, azt onnan nem veszem ki... Azt hiszem, valahogy így kell jól spórolni. 

De akkor is! Szeretnék venni még egy csomó mindent, de egyszerűen most nem lehet. A február amúgy is nehéz hónap, mert olyankor nem küld az egyetem ösztöndíjat, illetve szoc.támogatást, tehát valahogy ki kell húzni, de mellette még félretenni is kell... Az az nem kell, de kitűztem két célt: a kölyök németjuhászt és az új fényképezőt, és nem adom fel...Mindkettőt nagyon szeretném, és lassan, de biztosan meglesz a gép is, és mellettem lesz a kiskutya is. 

Kiakadásomnak egészen pontosan két oka volt. Az egyik, hogy két bevásárlás alatt elköltöttem majdnem ötezer Ft-ot (a heti pénzem), és nem vettem semmi extrát, csak alap élelmiszereket... Nehogy már a banán számítson luxuscikknek...

A második történés, ami kiváltotta belőlem a hisztit, az az ortopédia gyakorlaton elhangzott kijelentés volt, miszerint "ja, hát a kezdő gyógytornászok még 90 ezret sem kapnak..." Nos, ez pedig annyira lelombozott, hogy otthon nem bírtam tovább, és muszáj volt sírdogálnom Robinak egy sort... Elég igazságtalannak érzem, hogy négy éve húzom az igát, tanulok, mint egy barom, az átlagom mindig négyes körül volt, nem is vagyok hülye ehhez az egészhez, és nagyképűen kijelentem, hogy jó vagyok benne, és mindezt nem képesek megfizetni ebben az átkozott országban. Félreértés ne essék: én szeretem ezt csinálni, szeretek segíteni az embereken, de sajnos a szeretés az itt kevés, azt nem lehet megenni. Én néhány éven belül házat akarok, autót, gyerekeket, tehát egy boldog családot, úgy hogy nincs semmi gondunk- bajunk. Úgy érzem, ezt ennyi pénzből nem lehet előteremteni... És akkor még nem is beszéltünk a pluszban elvégzendő tanfolyamokról, amelyek ára 70 ezer Ft-tól akár egy millióig is terjedhet...

Jelenleg nagyon fontolgatom azt, amit nagybátyám mondott: hogy tanuljak meg norvégul és irány Norvégia. Laci még tudna is segíteni az indulásban... De ha nem is norvégot, valami nyelvet muszáj lesz tanulnom (vagy az angolt felelevenítenem), amíg Robi be nem fejezi az egyetemet, hogy aztán ketten találjuk ki, mi is lesz velünk...

Mert hiába voltam nagyon bánatos tegnap, Ő megvigasztalt pár perc alatt. Mert bármi történik mi ketten ott leszünk egymásnak, és én ezt elfelejtettem... elfelejtettem pár órára és kétségbeestem. Pedig azt az életet, amit kitaláltam magunknak, azt nem egyedül kell előteremtenem. Ketten vagyunk, és ketten leszünk. Ketten pedig minden sokkal könnyebb. Legyen az akár egy ház, egy kocsi, vagy egy kutyaiskola... Mert Ő tegnap  megígérte nekem, hogy vagy így, vagy úgy, de ezeket elérjük és véghez visszük...

No, már is jobban vagyok, hogy ezeket leírtam. 

A héten ortopédia gyakorlat van, a Honvéd kórházban. Eddig nem történtek olyan nagy dolgok, eltelt ez a két nap... Elég fáradtan érek haza, és így lassan jutok előre minden más teendőmben...

Ma este voltam kint Kertvárosban, találtam végre ökölvívókat is, akik kitöltötték a kérdőíveimet. Így a kérdezősködés felénél tartok: hatvanból harminc kész :) Kis léptekben, de haladok. Múlt hétvégén nem sikerült befejeznem az adott fejezetet, amit írok, de most a héten igyekszem majd. Utána neki is állhatok a szakirodalom elemzésnek, ami végre egy olyan rész, ami a dékáni követelményekben is benne van. Csak legyek kész időben, könyörgöm!

Mivel eléggé leamortizálódom Pécsen (meg pénzem sincs), ezért itt csak kisebb elánnal edzek, mint otthon, de azért feltalálom magam az albérletben is. Tegnap csináltam 4x8 lábemelést a húzódzkodó rúdon, 4x15 "U" felülést 3 kg-os kézi súllyal, és 50 szűk terpeszben guggolást súly nélkül. Ma...őőő... ma több mindent csináltam és nem számoltam... :D Guggolásokat, kitöréseket, ugrásból kitöréseket, megint a 4x15 "U" felülést és a 4x8 lábemelést. Kifejezetten jól esett, még ha kevés is volt. A vádlimban és a hasamban így is csodás izomláz uralkodik, szóval elégedett vagyok magammal. Na jó, nem teljesen, mert ma bűnöztem kicsit: egy Balaton szelet és egy kakaós csiga esett áldozatul nekem, de mivel egész nap rohantam, és most este ugrabugráltam egy fél órát, azt hiszem talán még sem akkora katasztrófa...