Hidegvér és forró fej

Az elmúlt napokban kaptam és adtam hideget is, meleget is. A rossz dolgokat itt most hanyagoljuk: azokról úgyse szívesen ír az ember, igyekszik nem gondolni rájuk, meg azok csak pár ismerősre tartoznak. 

Nos, szülinapom :) Robi kedden ott aludt nálunk, és kikötötte, hogy éjfélig nem aludhatok el, mert ő akkor átadja az ajándékát, amiről nekem halvány sejtésem sem volt, így naná, hogy fent maradtam éjfélig... :D Megnéztük Az utazót. Nagyon tetszett az a film: Angelina Jolie még mindig a legszebb nő, Johnny Deppet meg egyszerűen imádom :D Éjfélkor a fürdőszobába kellett mennem - immáron 22 éves fejjel - és megláthattam illetve kipróbálhattam az ajándékomat: egy LED-es zuhanyrózsát :D Hát, ezt ha akartam volna, akkor se tudtam volna kitalálni, mert életemben nem hallottam még ilyenről, de mindenesetre nagyon tetszik :D A színét attól függően változtatja, hogy milyen hőmérsékletű a víz: ha hideg, akkor kék, ha forró, akkor piros, ha pont jó, akkor zöld. Annyira hangulatossá teszi a zuhanyzást, hogy napjában igyekszem minimum háromszor fürdeni... :D Örülök neki, kedves ajándék, és valljuk be, nem egészen hétköznapi dolog. Mondtam is Robinak, hogy én már most elkezdhetem törni a fejem azon, hogy mivel vágjak ezért vissza áprilisban... :) 

Napközben Robi hazament, én pedig nem csináltam semmit... Azt hiszem talán napoztam, olvastam A titkot és fogadtam a köszöntéseket :) Este hat körül mentünk nagybátyámékhoz, mert ugye Zalán öcsinek is aznap volt a szülinapja :) Kemencés lángost ettünk, desszertnek somlói volt és torta, beszélgettünk, illetve Robival ugráltunk a trambulinon, mint a legnagyobb gyerekek :D

Este mikor hazaértünk, és kijöttem a fürdőszobából, nagyot sikítottam, mert egy egér szaladt át az előszobán, és ez engem eléggé sokkolt, mert még soha nem volt bent a lakásomban semmilyen olyan állat, amit én nem akartam, hogy ott legyen. Robi jól kinevetett, hogy ennyire beparáztam az állatkától, de akkor is... nem oda való és kész. Mindenesetre a szobaajtót becsuktuk és éjszakára letudtuk...

A csütörtököm elég mozgalmas nap volt. Szégyellem magam, de vagy 2-3 éve nem voltam rákszűrésen, ezért most célba vettem a kórházat és túlestem rajta. Eredmény majd 2 hét múlva. Utána elmentem Rossmann-ba, Müllerbe és Tesco-ba, és mindenhol megvettem azokat a termékeket, amik adott helyen olcsóak voltak: Rossmann-ban masszázsolajat, illetve egy nagyon nőcis napszemüveget, Müllerben sampont, fogkefét, Tescoban tusfürdőt meg takarításhoz szükséges szivacsokat, egérragasztót, illetve 24 db ruhacsipeszt, mert az már nagyon nagy vágyam volt :D

Délután mentem a németekhez, megbeszélni, hogy mikor menjek először etetni. Nem sokat beszélgettünk, mert Nándi kicsit később érkezett meg, és mint tudjátok, németül vajmi keveset tudok. Ők meg magyarul... :D Lényeg a lényeg, hogy hellyel-közzel megértettük egymást, és segítettem is már: agámákat kezeltünk, mert néhánynak van valami parazitája. Hét agámát fürdettünk meg Petrával, utána fültisztítópálcikával leszedtük róluk a kis vérszívókat, utána pedig vazelinnel lekentük a bőrüket :) Nem gondoltam volna, hogy valaha is gyíkpopsikat fogok kenegetni... :D

Mikor megjött Nándi és tudott fordítani, akkor fény derült egyéb dolgokra is :D Marko, a családfő, akart nekem adni 2 bébiagámát, de én esküt tettem mamának, hogy nem viszek haza semmilyen állatot... Viszont, nagyon gondolkodóba estem, mert már elég régóta szeretnék agámát (és ha nem most, akkor egyszer úgyis lesz!), ráadásul nem is olcsó állat, és most ajándékba kapnék kettőt... Sőt, mivel Markoék terráriumokat gyártanak megrendelésre, az is megoldható lenne.... Ááá, nagyon elgondolkodtam a dolgon! Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy említettem Robinak és ha hétfőn megbeszélem ezt a németekkel, akkor lehet, hogy Robiéknál lennének az állatkák, és hétköznap Hugi gondozná őket :D

A másik dolog, aminek nagyon örülök, az a masszázságy :) Nagyon szuper: bőr, összecsukható és olyan nagy, hogy nem igazán fér el sehol, így lehet, hogy a feng sui törvényeinek ellentmondva az előszobában lesz... :D Szóval, megvan az ágy, aki szeretne masszázst, az nyugodtan megkereshet :D 

Este mentünk le a Pandúr-szigetbe sátrazni. Én picit idegesen kezdtem a kirándulást, mert egész nap alig voltam otthon, kicsit elhúzódott az agáma fürdetés, és kapkodnom kellett induláskor, de aztán megnyugodtam. Iszogatás, szalonnasütés, másnap reggel haza, ennyi elég.

Pénteken voltam Majáéknál, meghallgattam egy üzleti ajánlatot, amiről egyelőre nem nyilatkozom, mert ha belevágok, akkor Robival ketten fogjuk csinálni, és ő még nem hallgatta meg ezt a dolgot... Viszont, nagyon örülnék ha ez az egész összejönne, mert úgy vélem, hogy itt van a nagy lehetőség, amiből komoly pénzt lehetne csinálni, ha tényleg rendesen foglalkoznánk vele... Na, majd erről később, ha lesz belőle valami... Bízom benne! 

Este hétre kellett mennem etetni, ez volt az első normális munkanapom :) 5 órán keresztül kígyókkal foglalkoztam, 10-kor végeztem. Nem számoltam, hogy hányat etettem meg, de biztos volt vagy 30 példány... egyesével le kellett fényképeznem (útlevélhez), majd különtenni őket dobozba, Petra felírta a nevüket, illetve, hogy melyik hány egeret kapott, aztán egyesével be kellett őket tenni a fürdőkádba és megmosni őket, hogy az ürüléküktől ne szedjenek össze semmilyen betegséget. Pancsi után törölközés, majd egyesével visszapakoltam őket a terráriumokba. Igazából úgy kerestem pénzt, hogy azt csináltam, amit baromira élveztem :D Csak a napos egereket sajnáltam nagyon: volt vagy 100 darab biztosan, és olyan rosszul éreztem magam, hogy ott állok felettük, csipesszel a kezemben, és én döntök arról, hogy adott pillanatban melyikből lesz kígyóeledel... :( Istent játszani nem túl jó buli, és a tápláléklánc is kegyetlen dolog...

Az agámák pedig nagyon aranyosak voltak :) Ahogyan szép lassan besötétedett, úgy ők is nyugovóra tértek: kapartak maguknak a homokban egy kis helyet, aztán lecsukódott a szemük :) Olyanok voltak, mint a pici, alvó sárkányok :)
Marco megetette a kajmánokat is. Elpusztult egereket adott be nekik egy hosszú nyelű fogóval. Én a terrárium szélére támaszkodtam és csak figyeltem a műveletet, miközben erősen gondolkodtam. Alig 30 centi hosszúak, de agresszívek, akaratosak, és villámgyorsak. Ha benyúlnánk hozzájuk simán le tudnák harapni az ember ujjait. Látszik rajtuk, hogy közük van a dinoszauroszokhoz, sőt talán alig változtak az évmilliók alatt. Előbb voltak itt, mint mi és szerintem túl is fogják élni az embereket... A kígyókat is figyeltem, ahogy megfojtják majd egyben lenyelik az egereket... Ezek ízig-vérig veszélyes ragadozók, még ha nem is mindegyik akkora, hogy egy felnőtt emberben kárt tudnának tenni. Ezek után még nagyobb tisztelettel tekintek az állatokra, mert bizony, nem játék ez...!

A viszonylag késői végzés sem akadályozott meg abban, hogy az utolsó busszal kimenjek Csanádra Robihoz :) Eléggé elfáradtam, de igazából nem az állatok gondozásában, hanem abban, hogy egész este egy olyan nyelvet próbáltam megérteni, amiből alig ismerek pár szót... És az a pár szó sem a "hüllő" témakörből való... :D 

Ma sikerült 10-ig aludni, délelőtt Robival gyönyörködtünk a kiscicában (megint nem vittem ki fényképezőt...), megismertem a nagyszüleit, akik nagyon aranyosak, Pétertől kölcsönkaptam a következő WS regényt (Lángoló part), és az egy órási busszal jöttem haza. Este elvileg Mogyis Sziget-futásra megyünk, utána pedig Strongba, ahol végre találkozom Brigivel :D