Születésnapomra

22. szülinapom alkalmából kaptam hajnalban apától egy sms-t, amin nagyon elgondolkodtam:

"1994-ben, amikor elválóban voltunk anyudtól, kinn volt veled Bácsalmáson. Azon a nyári délelőttön öleltelek és pusziltalak meg úgy, hogy tudtam, nélkülem fogsz felnőni. Nagyon aranyos voltál és én nagyon sírtam. Te nem tudtál semmiről, nekem beleszakadt a szívem, annyira szerettelek. Boldog születésnapot!" 

Válaszoltam rá. Rövidebbet, mint amit most ide leírok, de a lényeg ez volt...

Sokat gondolkodtam azon, hogy milyen lett volna akkor az életem, ha úgy növök fel én is, mint a legtöbb gyerek: normálisan, két szülővel. De apa szokta mondani, hogy az Életben semmi nem történik ok nélkül és majd idővel kiderül, hogy mi miért volt úgy, ahogy... Talán így volt jó. Ember lett belőlem, aki most van tele tervekkel és aki egy olyan életet tervez a leendő családjának, amilyen neki nem lehetett. Apától nagyon sokat tanultam, főleg az élet és halál kérdéséről. Ezeknek a gondolatoknak köszönhetem azt, hogy az élet ma már nem fáj, elviselhető, élhető, sőt jó. Mert én szeretek élni, bár volt olyan, hogy nem így éreztem. De az Élet ajándék, én pedig ma rájöttem, így 22 évesen, hogy mindenem megvan, ami csak kellhet. Ami még nincs, az majd rövid időn belül lesz. Mert hiszem, hogy így lesz. Nem kellenek már ajándékok. Mert a legnagyobb örömet az okozta, hogy kaptam egy ilyen sms-t hajnalban az édesapámtól, az, hogy az igazán fontos barátaim sorban köszöntöttek fel kedves szavakkal, illetve, hogy az mellett ébredtem, akit mindennél jobban szeretek...

Szeretnék most írásban hálát adni az Életnek, azért amim van. Gondolatban igyekszem megtenni mindennap. 

Hálás vagyok Robiért. Hogy olyan, amilyen és engem is elfogad úgy, ahogy vagyok. Hogy szeret és én szerethetem. Maradjunk örökre így, ilyenek!

Hálás vagyok a családomért, mert bármi legyen is, ők mindig velem voltak, vannak, lesznek.

Hálás vagyok a barátaimért, mert mi aztán tudjuk, hogy nem kell mindennap találkozni ahhoz, hogy ott legyünk egymásnak.

Hálás vagyok azért, hogy olyan anyukám lehetett, amilyen Anya. Hálás vagyok, hogy felnevelt, vigyázott rám, szeretett 18 éven át. Boldog vagyok, hogy ebben az életben az édesanyám lehetett.

Hálás vagyok azért, hogy Rexszel 9 évet tölthettem el. Megismételhetetlen kutya volt - csak úgy, mint minden élőlény- , tudom, hogy nem lesz még csak hozzá hasonló sem. De örülök, hogy ebben az életben a kutyám lehetett. 

Hálás vagyok az egészségemért, a mozgásért, a tanulásért, a munkákért, amiket időnként kapok, és a pénzért.

Hálás vagyok azért az életért, amit elképzeltem magamnak, magunknak, és tudom, hogy röpke éveken belül a miénk lesz.

Köszönöm mindenkinek, aki ma felköszöntött!