2012. július 31., kedd

utolsó előtti...

Reggeliztetés, egy fél órás masszázs, egy megbeszélés, ebéd, kiszemetelés és már kész is a mai nap! Nem tudom, hogy pontosan mikor végeztünk, csak azt hogy lehet valami ebben a pozitív hozzáállás dologban, mert ma sem szenvedtünk már annyira (mondjuk, kevés szoba is volt, amit meg kellett csinálni, nekem meg speciel csak egyben kellett ágyaznom, mert mire kész lettem a masszázzsal annyi maradt), gyorsan végeztünk és még arra is volt időm, hogy napozzak végre egy kicsit - két hét óta először! Másfél órát lazultam kint, miközben a Ragyogást olvastam. Kicsit fura 7 Wilbur Smith kötet után Stephen Kinget kézbe venni, de ezt az egyet kibírom, utána már folytatom is Robi apukájának könyvespolcát... :) A Kék horizontról viszont kivételesen nem írok beszámolót, mert bevallom őszintén, hogy még júniusban kezdtem el olvasni és alig emlékszem... háááát, nem a történetre, hanem a sok szereplő (akik közt van holland, meg arab szép számmal) nevére... :D Legyen elég annyi, hogy ez a kötet is a Courtney család életéről szól, van benne rengeteg kaland, szerelem, halál, gyűlölködés, és még több kaland :) Izgalmas volt ez a rész is, kíváncsian várom a következő WS regényt. Igaz, az már nem kalózregény lesz, mert a Courtney- trilógiának ezennel vége, pedig nagyon megszerettem őket...


Viszont olvasnivalóból Baján sem lesz hiány, mert megrendeltem netről A titkot. Most, hogy meghallgattam a filmet (mert ugye háttal ültem a gépnek és olvastam :D), és már attól jobb kedvem lett, úgy döntöttem, hogy elolvasom a könyvet is. Mivel csupa jót hallottam róla, ezért talán nem árt ha megveszem és ott lesz a polcomon... Hátha olyan kötet ez, ami segíteni fog a rosszabb napokon... :) Csütörtökön, mire hazaérek, elvileg már ki is hozza a futár. 

Megnéztük ma Lettivel és az új munkatársunkkal, Nikivel, a Paul-t. Kedvenc vígjátékom és hónapokkal ezelőtt láttam, így jókat derültem rajta, mert már alig emlékeztem a poénokra :D 

A vége felé hívott Robi beszéltünk telefonon pár percet, és tudom, hogy nincs miért féltékenynek lennem, de akkor is nagyon szeretnék már otthon lenni. Elegem van abból, hogy csak én nem vagyok vele :( De már csak két nap...
Azon viszont teljesen meghatódtam, hogy előre aggódik olyan dolgokon, amik még annyira képlékenyek, hogy nagyon... Belegondolt abba, hogy mi lesz akkor, ha én lediplomázom és Baján fogok dolgozni, és akkor Ő még Pécsett lesz, és hogy Ő nem fogja kibírni azt, hogyha csak hétvégén lát... Teljesen szíven ütött a gondolat, én ezen még nem is agyaltam... Megígértem neki, hogy keresek én Pécsen állást (Msc miatt lehet jobb is lenne, bár ez aztán tényleg a jövő zenéje...), de csak is akkor, ha vihetek egy kiskutyát a házhoz... :) 
Oké, ez még tényleg a távoli (egy év távolinak számít?) jövő, de akkor is gombócos lett a torkom azon, hogy Ő már ilyeneken aggódik... Már csak azért is, mert ez azt is jelenti, hogy tervez velem még sokáig... :)

Hjaj, hiányzik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése