Tegnap óta hatalmas változások mentek végbe itt a szállodába, de egyelőre legyen elég annyi, hogy nem holnap, hanem ma megyünk innen haza, a kérdés már csak az, hogy pontosan mikor. Eszti szülei visznek haza, és ha éjfélre is, de Baján leszek és reményeim szerint ma már Robi karjaiban alszom el!
Ma már csak délelőtt dolgoztunk, ebédelni még átmentünk a Kehida Kapujába, a lekváros palacsintára pedig kaptunk ajándék vanília fagyit, így életemben először késsel-villával ettem fagylaltot... :) A délután folyamán számos beszélgetés lezajlott, kicsit próbáltam olvasgatni, de most az elmúlt egy órát a szálloda előtt töltöttem, a 8 hetes Jack Russel terrier gazdasszonyával és fogalmam sincs mi késztetett engem (vagy akár őt is) arra, hogy a fél életemet elmeséljem egy idegennek, de a nő is viszonozta a beszédességemet és rájöttem arra, hogy egyikünk élete sem egyszerű, mert bizony mindenkinek megvan a maga keresztje...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése