Ez itt a vég :D

Ez a mai nap megér egy misét... :D Tegnap Lettivel megnéztük A titok című dokumentumfilmet (mondjuk én csak hallgattam, mert közben kiolvastam a Kék horizontot :D), ami arról szól, hogy hogyan legyünk boldogok, pozitív gondolkodásúak, hogyan vonzzuk be magunknak a jó dolgokat, és ez a film valahogy hatott... A mai napunk teljesen jó volt, legalábbis ebéd után, teli hassal elég sokat nevettünk :D Ja, és megérkezett a netről rendelt Converse táskám, baromi jól néz ki :)

Kehidára cirkusz érkezett, az étterem előtt, ahol kajálni szoktunk állítják a sátrat, mire én: Minek állítanak ide ilyen bazi nagy sátrat? Ha cirkuszt akarnak jöjjenek be a Club Kehida Aparthotelbe... :D

Az ebéd finom volt, pincér gyerek kihozza: - A kollega csókoltat benneteket, ebédet is főzött nektek...

Mire Letti kapásból: - A tequila az miből van? :D 

Megkaptuk a választ, hogy valami kaktuszból... :D Ebéd után visszasétáltunk a szállodába, de vissza is fordultunk mert Lackó vacsoráját ott hagytuk... Megjegyzem: nem csak az éjszakás recepciósunkat hívják így, hanem a pincért is.... :D

Pincér: - Ejj, azt hittem miattam jöttetek vissza...
Pat: - Hát, miattad jöttünk vissza, mert Te nem csomagoltad el a Laci kajáját :D 

Ezek után meghívott minket 1-1 vaniliás-csokis csavart fagyira :D 

Délután kiszemeteltünk Lettivel, tisztára örültünk, mert viszonylag kevés apartman volt, amibe be kellett kukkantanunk... az első emeleten éktelen csaholást hallottunk és én már a hang alapján megállapított, hogy ez egy gyerekkutya :D Bementünk a szobába (gazdik persze sehol) és egy tündéri, kb. 8 hetes Jack Russel terrier bébit találtunk bent, akit nagyon gyorsan körbeszeretgettem és eléggé nehezemre esett otthagyni, tekintve, hogy rettenetesen sírt a picúr... Ilyen kicsi kutyát nem lehet csak úgy bezárva hagyni egy apartmanban... Szívem szerint írtam volna egy cetlit az ajtóra, hogy "a kiskutya nagyon sírt, ezért levittem magammal, a 118-as szobába átvehető" :D 

A következő "kaland" az új német vendégekkel volt: bementem a szobába, köszöntem németül, angolul kérdeztem meg, hogy van-e szemetük, amit elvihetünk, majd mikor kértek egy törölköző cserét, olaszul zártam a beszélgetést, hogy egy pillanat és visszajövök... :D Az aztán a nemzetközi szemetelő-lány, remélem figyelitek! :D

A szálloda szobái speciális mágneskártyákkal nyílnak, és csak a szobaasszonyoknak van olyan kártyája, ami mindent nyit. Mi ezt a kártyát szoktuk használni szemeteléshez, hogy onnan is kihozhassuk a kukát, ahol éppen nincs ott a vendég...

Letti: - Valamelyik nap az egyik vendég meglepődött, hogy hogyan tudtam bemenni a szobájába...
Pat: -A varázspálcával... Alahomora! Így... :D

Pat:  - Tolod a kocsit?
Letti: - Nem baj, ha húzom? :D (fél perccel később) Aúúú, ráhúztam a sarkamra!!
Pat: -Mondtam, hogy toljad... :D

A helyzet az, hogy a konténer dugig van, és egy gyufásdobozt nem lehet már beletenni, de mi azért megpróbáltuk... A napi szemét között, amit gurulós kordén toltunk ki az udvarra, Letti talált két zacskó bontott (de rendesen becsomagolt chipset), és vígan majszolgattuk, amíg megpróbáltuk kitalálni, hogy hogyan tuszkoljunk még szemetet a konténerbe... A megoldás végül az én fejemből pattant ki: kapát vettem a kezembe, felugrottam a kukára, kinyitottam a tetejét, és a célszerszámmal próbáltam lelapogati a cuccost, hogy tudjunk még rátenni... Kukából kiszedett PomBar rágcsálás közben, a konténer tetején, kapával a kezemben arra jutottam, hogy talán mégis érdemes egyetemre járnunk, mert ez már a legalja... :D