Picit sok(k)

Egy kicsit ma betelt a pohár... Annyira örülök, hogy hosszú távon nem a vendéglátóiparban fogok dolgozni, hogy hihetetlenül... Nekem nem megy ez: folyamatosan mosolygósnak, kedvesnek lenni, kinyalni mindenki s***ég a nap 24 órájában. Nem is tudom, hányadik hete vagyok itt, úgyhogy mindennap dolgoztam valamit, minden áldott reggel felkeltem, megcsináltam mindent, ami adódott és meg is fogok csinálni még holnap is, és holnapután is, de most muszáj kiírnom magamból a gondolataimat... Nagyon várom már a péntek 13 órát, hogy elinduljon a buszunk végre Baja felé...

Teljesen jól indult a nap: hatan voltunk ma szobaasszonyok, mert jött két gyakornok csaj. Csapatokra oszlottunk és egyszerre tudtunk két szobát is csinálni, így kész lettünk 20 apartmannal délután fél háromig. (A szobaasszonyok munkaideje papírforma szerint háromig van.) Lehet, hogy ez így nem hangzik soknak, de higgyétek el: 20 apartman az rengeteg: felhúzni az ágyakat (2-5 személyre általában), élére hajtogatni az ágyneműket, portörlés, fürdőszoba és konyha kitakarítás. No, most ha ezeket a melókat egyszerre 3-3 ember csinálja, két szobában, akkor pikkpakk lehet vele végezni. Nagyon büszke voltam magunkra, amikor fél háromkor már elkészültünk. Sőt, megebédelnem is sikerült, valamint felporszívóztam az egész szállodát (folyosók, meg előterek mindhárom szinten). 

Eddig tartott az örömem. 1-2 hete voltak itt a klímaszerelők, de nem tudom minek, mert néhány szobában, még mindig nem jók. Délután 4 felé szóltak be a szobámba, hogy menjek, mert megint takarítani kell, mert az egyik vendég rosszul van, olyan meleg van a szobájában. Az volt a szerencsém, hogy Ági még a szállodában volt ekkor és segített megcsinálni egy másik apartmant, amiben jó volt a klíma. Ketten azért még mindig gyorsabban haladtunk, mint este hét körül, én egyedül... 

Ugyanis később volt még egy telefonom, hogy menjek, mert megint ki kell pucolni egy apartmant, ráadásul négy személyre, mert egy család jelezte, hogy szintén nem jó a klímájuk. Pont leültünk Robival Spartacust nézni, de ismételten nem sikerült együltő helyben végignézni az epizódot... Nem baj, felkeltem és megcsináltam. Kitakarítottam az apartmant egyedül, de egyszerűen nem bírtam tovább: elsírtam magam Robinak, bent a szobában. Elfáradtam, kész. Tudom, hogy én vagyok most itt az egyetlen ember, akit elő lehet kapni ilyesmire, mert Robi ma is éjszakás, és nem is takarítónő (mondjuk, az én se vagyok kifejezetten, de már eléggé belejöttem), meg mindenki másnak is megvan a maga dolga. Tudom, hogy ezért fizetnek, meg is csináltam és ezek után is megfogom, de egyszerűen nem tudtam elfojtani a könnyeimet, ennyi sírdogálás jár nekem is... A szar csak az volt, hogy a vendég is észrevette rajtam, hogy gond van. Győzködtem, hogy nem velük van a bajom - mert tényleg nem, nem tehetnek róla... De mégis csak kitakarítottunk ma 20 apartmant az érkezőknek, erre kapásból kettő nem jó, mert rossz a klíma és olyan meleg volt bent, mint a pokolban. Amikor végeztem, akkor a családfő a kezembe nyomott egy ezrest, de nem akartam elfogadni, mert tényleg ez a feladatom, ezért vagyok itt, meg tényleg nem ők tehetnek erről az egészről... és rájöttem, hogy a pénz nem boldogít, mert a pihenésre szánt órámat nem lehet forintokért megvásárolni... Judit szólt, hogy lenne még egy apartman, ahol szintén nem jó a klíma, de mondta a lakóknak, hogy ma már nem tudjuk őket átköltöztetni, majd holnap... Végtelenül hálás voltam neki ezért... Fel is szaladtam a kávézóba és a kapott ezresemet elköltöttem jégkrémre: vettem Juditnak is egyet, mert nem engedte a harmadik takarítást, Robinak is, mert mellettem van, és magamnak, mert én meg szimplán megérdemlem, pedig ma már ettem egyet... 

Most már megnyugodtam, csak ne lenne ennyire melegem... Most már kibírom ezt a 4 napot, ami hátra van, aztán jöhet a jól megérdemelt másfél hét pihenés, hogy feltöltődve jöjjek vissza Maraton után, még 3 hétre... :) Csak az tartja bennem a lelket, hogy hétvégén pihenő, illetve, hogy az ittlétemmel Esztiéknek segítek igazán... :)

Tegnap felkértem a Dékán Urat, hogy írjon majd a gólyáknak megjelenő Infozió különszámba, a Gólyahírbe egy beköszöntőt. Ma megjött a válasz e-mail ezzel a megszólítással: "Tisztelt Főszerkesztő Asszony! Kedves Kollegina!" Öröm volt ezt olvasni, komolyan! :) Ilyen szép címekkel még nem nagyon illettek... :)

Ma már semmi más vágyam nincs, mint befejezni az elkezdett Spartacus epizódot, illetve megnézni a Dr. Csontot... Meg egy hideg zuhany, mert meg lehet pusztulni ebben a melegben... De nem, nem kapcsolok klímát... :P

Három perccel későbbi frissítés: nem is lesz ma Dr. Csont...