2012. július 19., csütörtök

...csak őszintén!

Visszazökkentem a kehidai kerékvágásba: reggel héttől reggeliztetünk, utána takarítunk, a nap fénypontja az ebéd :D Tegnap fél ötig, ma fél hatig dolgoztunk, picit elpilledtünk... Lettivel nagyon vicces együtt élni, ma például teljesen egyedül és önállóan zumbázott és szambázott a szobában, amíg facebookoztam és nem rá figyeltem öt percig... :D Tegnap megnéztük az év horrorfilmjének kikiáltott Fekete ruhás nőt, az nagyon tetszett, volt benne pár rész, amin összerezzentünk, elég izgi kísértet sztori. Ma a Motel 2-t néztük meg Letti javaslatára, de ő valahogy nem igazán bírta nyitva tartani a szemét az egyes részeknél (pedig komolyan nem az én ötletem volt a dolog...), pedig én jóízűen megvacsoráztam közben... :D A film nem olyan vészesen szar, mintha kétszer ennyire rossz lenne, de a németjuhászokért mindenképpen érdemes volt megnézni. Csak az nem tetszett, hogy az egyik jelenetben emberölő, gyilkos fenevadnak vannak feltüntetve, és azt utálom. Na, de a Fekete ruhás nőt nézzétek meg, az tényleg jó mozi. De ne egyedül egy sötét szobában, mert ne az én lelkemen száradjon már az infarktusotok...

A másik (és igazából elsődlegesebb dolog), amiért jelen pillanatban blogírásra adtam a fejem, azok a lelki dolgaim. Tegnaphoz képest már úgy ahogy lehiggadtam, de azért leírom, hogy én nő vagyok, méghozzá egy szerelmes nő, és akármennyire is bízok a páromban, véleményem szerint akkor sem kell különösképpen repesnem az ötletért, hogy egy másik csajjal lóg - akit, mellesleg én is bírok -, tekintve, hogy 300 km-re vagyok az otthontól... Fordított esetben szerintem a másik sem örülne ilyesminek... (Pont ezért nem találkozok pl. Tomcival többet, pedig régen sokkal többet lógtunk együtt.) Próbálom elhitetni magammal, hogy nem vagyok féltékeny, de hát kit akarok én becsapni? Igen is az vagyok. Más úgy találkozni egy baráti barátnővel, ha én is ott vagyok, és más úgy, ha én nagyon messzire kerültem onnan.
Mindegy, próbálok nyugis lenni, meg maximális bizalommal tekinteni az elkövetkező két hétre, de az a baj, hogy láttam én már karón varjút csalódtam én már az életben eleget, és nem igazán hiányozna valami hasonló, pláne most, amikor minden rendben van, és tényleg vele szándékozom leélni az életem.
Tudom, hogy néha kiállhatatlan vagyok a féltésem miatt, de azt szokták mondani, hogy addig jó, míg az ember érez ilyeneket, és az lenne a nagy baj, ha leszarnám. Hát, én nem szarom le, sőt egyáltalán nem bírok úgy csinálni, mintha ez engem hidegen hagyna.
Mindenesetre örülök, hogy elmondja ezeket, és remélem, hogy a jövőben sem fogunk egymás elől eltitkolni semmit. "Az élet nem színjáték, de ha játszani kell, csak őszintén!"
Ennyi volt mára a lelkifröccs rovatom, jól esett leírni. Megpróbálok nem parázni feleslegesen a hülyeségeimen, mert idő előtt fogok gyomorfekélyt kapni, de akkor is jól esett leírni :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése