Az utolsó Rockmaraton

Ajjajaj, erre vártam hónapok óta és el sem akarom hinni, hogy már túl is vagyunk rajta... Fantasztikusan szuper volt az utolsó Rockmaraton, kivéve a szombati napot, de erről majd később... Nagyon sajnálom, hogy nem lesz több, bár a fellépők többsége hangot adott annak a gondolatának, hogy remélik: jövőre valahol máshol, valamilyen formában újra lesz egy kifejezetten rockereknek létrehozott fesztivál...

Bevallom őszintén, hogy egyetlen képet készítettem egész héten... Azt is a sátortáborról és még lusta voltam feltenni a laptopra... :D Az az igazság, hogy tisztában voltam az aksik gyászos állapotával, így nem erőltettem a dolgot: a koncertek alatt úgyis minimum 10 fotós ugrál a színpadok előtt.. Közös képeket pedig az utolsó napra terveztem, de az nem jött össze, sajnos...  Így hát a BAMA fotósának képeivel fogom illusztrálni a beszámolómat, élvezzétek! :) Minden kép BAMÁ-s, mert a többet egyelőre nem találtam, partyzoo-sokon meg nem vagyunk rajta :D

0. nap

Reggel viszonylag korán indultunk meg Pécsre Robival, mert eltökélt szándékunk volt, hogy az elsők között megyünk be, és árnyékos helyet keresünk a sátrunknak. 10 óra körül már a sok fekete ruhás alak közt ücsörögtünk és vártuk a delet, hogy kinyissák végre a kaput... Miután ez megtörtént, fél óra sorban állás után be is jutottunk, és a sátrunknak egy fa tövében találtunk helyet: egész nap árnyékban volt, csak egy hátránya volt: lejtett a talaj és egy éjszaka alatt minimum háromszor keltem fel, hogy az aljából visszamásszak a kiinduló pontomra :D

Gyorsan rá kellett jönnünk, hogy a sör nagyon drága (390 Ft/korsó), de kint Malomvölgyben állt a Válságsátor, ahol jóval olcsóbb volt :D A délutánt Bonnieval és Robival egy pokrócon heverészve töltöttük, és csak este 6 körül mentünk be, mert hogy Rudán Joe nyitja a Rockmaratont :) Robit ez nem nagyon hatotta meg, így ő eltűnt Pálékkal - később a Válságsátornál bukkantunk rájuk - Bonnieval viszont remekül mulattunk. Krisztián nevű ismerősöm mindkettőnket megtáncoltatott, és teljesen elámultam, hogy ez nem is olyan vészesen nehéz, mint amennyire én gondoltam... soha senkivel nem táncoltam még ilyen sokáig: kb. 3 percig folyamatosan :D 

Egy koncerttel később színpadra lépett a Tankcsapda. Eszméletlen jó buli volt, naná, hogy az első sorban tomboltam végig :) Robi nem, ő valahol hátrébb pogózott, mert úgy gondolta, hogy egy év alatt öregedett annyit a szerelmünk, hogy már nem fogja a kezem az első sorban :D  Az új gitárosuk, Sidi, szerintem hatalmas erőt adott a bandának, nagyon pörögtek, Lukács Laciba pedig változatlanul szerelmesek vagyunk. 

Csak azt sajnálom, hogy nem játszották a Legjobb mérget, pedig az aztán tényleg klasszikus... De sebaj, voltak helyette más nóták, melyeket szeretünk :)

1. nap

Nem nagyon tartózkodtunk napközben a fesztivál területén, mert minden nap hazajártunk az albérletbe: volt normális fürdőszobánk és anyagilag is jobban jártunk, ha én készítettem otthon ebédet. Sőt, még pihenni is tudtunk, némi Trónok harca nézés közben :)

Estére mentünk vissza, Paddy and the Rats koncert volt. Mit is mondhatnék? Állati jó volt, mint a Paddy koncertek általában :D Ismét hatalmasat táncoltunk, ugráltunk, tomboltunk... :D Utána benéztünk Alestrom-ra, és arra jutottam, hogy tőlük majd töltök le zenéket, mert nagyon tetszett, de nem ismertem tőlük semmit. Nap végére Dalriada. Egész tűrhető volt a hangosítás, de még mindig csak két számot ismerek tőlük... Azt a kettőt is a végén játszották, de hűségesen végig bólogattam a koncertet, szóval semmi probléma :D

2. nap 

Húúú, nagyon vártám a szerdát! Leander, Road, Depresszió, és mindhármat az első sorból néztük végig Bonnieval. Bár, kicsit kiszorultunk jobb szélre, azért élveztük. Nem is nagyon kell ecsetelnem, mert Roadon meg Depresszión voltam már kismilliószor és mindig nagyon szuper koncerteket adnak. Leanderen most voltam másodszor, de isteni volt meghallgatni élőben a VIII. főbűnt illetve a Szívidomárt :)

Lezárásként a kareoke sátorban tartózkodtunk, ahol Metal Daze Ákos ünnepelt sztárrá vált, mert a hangjával Malomvölgyben is hódított :D

3. nap

Négy koncertet álltam végig a nagyszínpad előtt, ebből hármat ismételten az első sorban. Muszáj kihangsúlyoznom mindig, mert büszke vagyok magamra :D Kalapács, Moby Dick, Ossian és Pokolgép. Kalapácstól nem sok számot ismertem, de azért amit igen, az jó volt, a Moby Dick pedig az egyik legjobb koncert volt, amin részt vettem idén. Hatalmasat lehetett rá zúzni, majd' leszakadt a fejem, a végén pedig szereztem pengetőt! :) Ossianra már Robi is odaért, így vele álltam kicsit hátrébb a tömegben, Pokolgépen pedig újra első sor, Bonnienak hála :) A Pokolgép nekem picit csalódás. Annyira rossz, hogy az a Gép, amit én megismertem és megszerettem már sehol sincs, csak Kuko és Pinyő a régi... Rájuk nézek és olyan, mintha nem lennének egyben... Lehet, hogy csak én látom így, de akkor is...

 4. nap

Nekem beütött a péntek 13... Egyrészt nem fértünk fel a kökényi buszra, így kicsit későn értünk ki, Wisdom utolsó számát láttuk már csak. Utána viszont volt Omen koncert Kalapács Józsival. Ezt a műsort nagyon vártam, mert még sose voltam Omen koncerten, és azt kell nyilatkozzam, hogy szerintem ez a koncert tetszett talán a legjobban. Az énekesbe, Árpiba, teljesen belezúgtam - természetesen, csak Robi után :D - , úgy látszik bukok a szőke hajzuhatagokra :D

Azt bánom csak, hogy itt viszont nem első sorban voltam, hanem kicsit hátrébb Ákossal, de azért van annak is feeling-je, hogy bent állsz a tömegben :D Most, hogy hazaértem már le is töltöttem a legújabb albumukat, mert az még nem volt meg... Ez lett a kedvenc számom róla:

Omen után a SKA- Pécs érdekelt még. Előtte Robival ettünk egy hot dogot, ami tök finom volt, mert nem csak simán virsli meg ketchup volt benne, hanem hagyma, káposzta meg fene se tudja még mi. SKA-Pécs előtt Viktorrékkal röhögcséltünk a sörsátorban, majd én Manoval elmásztam koncertezni. Nagyon tetszett ez a banda, rohadt jó táncikálós zenéket játszottak, de 3-4 szám után éreztem, hogy valami nincs rendben a hasammal, sőt kifejezetten rosszul lettem. Elmentem a sátorhoz, befeküdtem és pihentem 20 percet, mielőtt indult volna a hajnali fél kettes busz, vissza Pécsre. Pont ezen a napon találtuk ki, hogy aludjunk bent éjszaka az albérletben, hogy kicsit kipihenjük magunkat, és majd szombaton visszamegyünk Rómeó Vérzikre, meg Akelára. Egy körül megkerestem Robit, de akkorra már még rosszabbul lettem. Busz, Pécs, séta haza, a hasam deszka-kemény. Hát... maradjunk annyiba, hogy a részleteket megtartom magamnak, de gyomorrontás... Minden távozott belőlem, amit aznap megettem, a lehető leggyorsabb úton... Otthon nem győztem lezuhanyozni, meg kétszer fogat mosni, majd bedőltem az ágyba, és az egész szombatot ott töltöttem :( Annyira sajnáltam, hogy így el lett rontva az utolsó nap, de erről senki nem tehetett... Pedig annyira akartam menni Rómeóra meg Akelára...

Vasárnap hajnali egykor ébredtünk, mert korán terveztünk hazajönni. Örömmel tapasztaltam, hogy elmúlt az émelygésem, és elég tűrhetően érzem magam az előző 24 óra rosszalkodásai után... Két órási maratoni járattal kimentünk Malomvölgybe, a hajnali sötétségben összepakoltunk, majd fogtunk egy taxit és bevitettük magunkat az állomásra, ahol még másfél órát kellett várni a Bajára induló buszra. Egy pokróc alatt csöveztünk, miközben barkóbáztunk :D Istenem, ennyit röhögni... Barackmag meg almarost... :D

Jöjjön most néhány párbeszéd, amiket megjegyeztem, a teljesség igénye nélkül:

Pál: - A Dalriada az az együttes, ahol mindenki úgy néz ki, mint a Dáresz egy fehér lepedőben... :D

Pat: - Bevallom, eddig egyetlen képet csináltam, azt is ma reggel, a sátortáborról...
Ákos: - Ne vidd túlzásba, azért bulizzál is! :D

Szkander, Viktor: - Oké, akkor most teljesen szabályos leszek! Lenyomlak úgyis, nem arról van szó! :D

Éjszakai járaton egy utazni kívánó fickó: - Érdeklődni szeretnék, hogy hova megy ez a busz?
Sofőr: - Rockmaratonra.
- Az nekem tökéletes, csak nem jó... :D

És persze: Hol van a Pokolgép kazettám? Geráppááá :D

Nagyon-nagyon jó volt ez a hét, és kár, hogy pontosan olyan gyorsan repült el, mint a tavalyi... Őszintén bízom benne, hogy valamilyen formában tényleg lesz jövőre is...  

Itthon mama azzal a hírrel fogadott, hogy Szélvész is elpusztult... Teljesen szomorú vagyok miatta, ő volt az első teknősöm és már hosszú évek óta megvolt...  Állítólag, egy napig nem nézett rá, és a teki nem bírta a meleget...
Kehida után úgy néz ki, hogy Zsófi ad egy másikat, valamint azon gondolkodom, hogy szülinapomra veszek magamnak két görög teknőst: azok nagyon édesek, és a vizük sem buggyan meg... tökéletesen el lesznek itt velem az árnyékos szobában :)