2012. június 15., péntek

Tegnap este Riki Robiékkal sörözgetett Baján, én pedig Spartacust néztem itt, Kehidán, amikor 11 óra körül jött egy sms tőle: jó hosszú volt, tele olyan gondolatokkal, amiket valahol eddig is tudtam, de csak az elolvasás után tudatosult bennem az, hogy nekem van a legjobb tesóm az egész világon. A család az egyetlen dolog, ami állandó a világon, és amíg ilyen öcsém van, addig úgy vélem, hogy történhet bármi, mindenen túl tudjuk tenni magunkat... :) Ráadásul Robit sem kell féltenem, úgy mond, mert Riki mellett ő is jó helyen van... Majdnem elsírtam magam meghatódottságomban, az az igazság... 

Ma reggel ismét a konyhában kezdődött a nap, aztán ebéd előtt kifeküdtem kicsit a napra olvasni. Ebéd, majd délután háromig segítettem a szobaasszonyoknak rendet tenni a szobákban: takarítottunk és ágyneműt húztunk. Őszinte leszek: utálok ágyazni :D Anya is megmondta már ezerszer, hogy nekem semmi szépérzékem nincs az ilyesmihez... Ráadásul a párnahuzatok kétszer akkorák, mint maguk a párnák, és egyszerűen képtelen vagyok elsajátítani azt a hajtogatási technikát, amit kéne... :D Igazán fellélegeztem, amikor délután háromkor befejeztük... :D
A nap hátralévő részében kiolvastam a könyvemet, illetve barnultam a napon, egész szép színem lett egy délután alatt :) Estefelé edzettem egy picit fenékre és hasra (ez utóbbit a szaunában), úsztam pár hosszt a kinti medencében, vacsorára ettem egy natúr joghurtot, most pedig blogot írok, de lassan elteszem magam holnapra szerintem... :) Ha hamarabb fekszem le, hamarabb itt lesz a szombat, amikor is jön vissza Isti és hozza magával Robit is :)


A Rockmaratont meg már nagyon várjuk. Úgy rockerilag! :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése