Végére értem a hatodik WS kötetnek is. Tudom, hogy már agyon dicsértem az eddigieket is, de azt kell mondjam, hogy talán ez volt a legeslegjobb regény eddig. Talán túltett még a Taita köteteken is...Nagyon gyorsan haladtam vele, magával ragadott teljesen, csak most az utolsó 200 oldalnál lassítottam picit, mert ugye ezen a héten egyedül vagyok Kehidán, és nem akartam túl hamar a végére érni... De holnap már jön Robi és hozza nekem a folytatást: a Kék horizontot. :)
A történet röviden: a Ragadozó madarakban megismert és megszeretett Hal Courtney-nak ebben a regényben már négy fia van, akiknek sorsa, természete meglehetősen különböző, de mégis összekapcsolódik. A legidősebb és legellenszenvesebb fiú William, aki mindig bántja a többieket. A középső kettő Tom és Guy, akik ikrek, a legkisebb pedig a vörös hajú Dorian. A fiúk három különböző anyától vannak, akik közül már egyik sem él.
Hal szépen meggazdagodott, hatalmas birtoka van Angliában, nyugodalmasan éli a nemesek életét. A Kelet-indiai Társaság nevében azonban felkérik, hogy menjen, keresse meg és számoljon le Dzsangirivel, a kalózzal, aki a kereskedelmi útvonalakon fosztogat. A bárói cím reményében Hal elvállalja a küldetést, összeszedi apja régi tengeri medvéit: Abolit, Ned Tylert, Big Danielt. William-re bízza a birtokot, másik három fiát pedig magával viszi, valamint a Beatty családot is, akiknek három lányuk van. A hajón az ikrek beleszeretnek Caroline-ba, de mivel Tom a harcedzettebb, életrevalóbb, erősebb, ő szerzi meg a lány bájait. Az ikrek között hatalmas viszály fakad ez miatt, ami végigkíséri az egész regényt. Guy-t végül partra teszik a Beatty-kkel, és hivatali munkát kap. A Courtney-k tovább folytatják útjukat, és meg is találják a félelmetes Dzsangirit. Az ütközet azonban balul sül el és Dorian a vízbe esik, az arabok pedig előbb érnek oda hozzá, mint apja és elrabolják. Tom viszont felesküszik, hogy addig nem nyugszik, amíg meg nem találja öccsét...
A Dorian kiszabadítására szervezett akciónak eredménye és vesztesége is lesz: Big Daniel életét feláldozva menti meg Halt, akinek azonban a lábait leviszi egy lőporos hordó robbanása... Amputálni kell, és vissza kell őt vinni Angliába. (Itt sírtam el magam először...) Tom viszont a rajtaütés során sikeresen kivégzi a kalózvezér Dzsangirit.
Tom és William ki nem állhatják egymást, de apjuk halálos ágya felett fogadalmat tesznek, hogy megkeresik Doriant. A kor katasztrofális orvosi nézeteinek "hála" az imádott Hal Courtney belehal a gázgangrénába. Temetése után kiderül, hogy William-nek esze ágába sincs pénzelni Tom kutató-expedícióját (Tomnak nincs túl sok pénze, csak amit a hajózások során szereztek, hiszen William, a legidősebb örökölt mindent), és hogy a bárói címen kívül nem érdekli semmi. Csúnyán összevesznek, aminek William halála lesz a vége...
Tom végül szerez egy kisebb hajót és kezdetét veszi a hosszú évekig tartó keresés az arab világban.
Doriant azonban csodálattal kezelik az arabok, hiszen a kisfiúnak vörös haja van, és műveltségéből fakadóan beszél arabul is, ezért azt hiszik, hogy ő az a megjövendölt gyermek, aki összefogja majd a sivatag porszemeit és trónra emeli a herceget (vagy nem tudom kit, nem igazán vágom ezeket az arab rangokat...) Dorian eleinte a zenanában él, a nők között, ahol megismeri a herceg egyik leánygyermekét, Jazminit, aki a későbbiekben párja lesz. Azonban ez a szerelem sem zökkenőmentes, hiszen Jazmini hercegnő, akinek máshoz kéne férjhez mennie, és ebbe majdnem bele is hal, Kusnak, az eunuchnak köszönhetően, de Dorian időben megmenti a lányt.A kisfiú kezdetben tagadja az iszlám vallást, de a hosszú évek alatt halványodik előtte Anglia és a családja... A sivatagi népek közt nagy csaták kezdődnek, Dorian pedig időközben sejk rangra emelkedik... Tom pedig töretlenül kutat öccse után, amit megnehezít Guy, a tenger, illetve az arabok által elhíresztelt álhír, hogy Doriant elvitte valami betegség...
A történet vége happy end: a két testvért a rabszolga kereskedés hozza össze (no, nem kell félreérteni, mert mindkettő ellenzi ezt a pénzkeresési módot!), és egy sikeres menekülés után asszonyaikkal együtt indulnak el Fokföld felé, az új élet felé... :)
A történet folytatásában... az a következő regény, azt még én sem tudom, de holnap már kézhez kapom. Wilbur Smith csodálatos író, nem tudom hogyan csinálja, hogy mindegyik könyve ennyire magával ragadó, ennyire letehetetlen. Ez volt a hatodik, hátravan még 27, remélem azok is mind ilyen jók... De majd úgyis megtudom, mert kiolvasom mind. Ki biza! :D
"-Tényleg szabad vagyok, Dowie? - suttogta fájdalmasan a lány, mert bizony a sebe a kíméletes bánásmód ellenére igencsak fájt.
- Dehogy vagy az, te kis ostoba! Mostantól kezdve a hatalmas al-Szalil sejk személyes rabszolgafiúja vagy. Soha nem engedlek szabadon.
-Soha? - kérdezte a lány. - Ígérd meg nekem, hogy örökké a rabszolgád leszek! Hogy soha nem engedsz el!
- Esküszöm!
- Akkor most boldog vagyok - felelte Jazmini, és fejét ráhajtotta Dorian vállára."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése