Zavargások

 "Beléd estem, s tudom támadni fog majd
Az egész világ,
De vállalom érted,
Amíg élek mindig hű leszek hozzád..."

A sors nem véletlen sodor utunkba embereket... Van, aki ajándék. Van, aki büntetés. És van, aki teszt. Ezek után már csak azt lenne jó átlátni, hogy melyik ember, melyik kategóriába tartozik...

Hiszem, hogy minden találkozásnak oka van. Lehet, hogy csak annyi a lényeg, hogy valaki elindít Téged a helyes úton, vagy pont fordítva: Te adod meg annak a valakinek a kezdő lökést, hogy mozduljon már, és kezdje el a saját életét élni. 

Van, hogy hirtelen sok új emberrel találkozol, és annyi inger és információ ér, hogy azt se tudod, mi merre... Azt hiszem, időre van szükségünk... Elkapkodott döntéseket nem szabad hozni, mert félő, hogy nem feltétlen nyersz valamit/valakit, hanem állati sokat veszthetsz... Vagy éppen megbántasz majd másokat a választásoddal... De lehet, hogy ez elkerülhetetlen... Mármint, hogy adott döntéssel megbánts valakit. Nem lehet mindenkinek megfelelni... Csak a saját boldogságom lebegjen a szemem előtt? Ezt már megbeszéltem magammal: igen, csak az! Mert én nem vagyok hajlandó éveket leélni egy olyan kapcsolatban, ahol "nincs meg a kémia"... Aztán majd eltelik 5-10 év, és vakarom a fejem, hogy hol ronthattam el, miközben állatira nem érzem jól magam... Kösz, én ebből nem kérek. 

 Érdekes, hogy azt hiszed valamiről, hogy Te sosem kerülhetsz adott szituációba... Aztán egy nap besétálsz egy kórterembe, vagy elmész egy sporteseményre és egy olyan ember mosolyog rád, akinek köszönhetően igenis bekerülsz meglepő élethelyzetekbe. (Mert magával ragadott a mosolya, vagy a kémiája, a bennetek lévő közös pontok, vagy akármi...) És jöhet a következő tapasztalás... állok elébe. És, hogy mi fog kisülni belőle? Hát, fogalmam sincs...Szeretem a meglepetéseket, de azért néha tényleg jó lenne előre látni a jövőt...Csak egy kicsit. Közben meg azzal vigasztalom magam, hogy mindenkivel akkor és ott találkozol, amikor és ahol kell.

 Meglepő az is, hogy mikkel tesz próbára az élet. Egy családdal, távolsággal, vagy éppen azzal, hogy valaki nem tesz semmit bizonyos ügyek előremozdítása érdekében... Én meg csak ülök, figyelek, információt gyűjtök, meghallgatok mindenkit, nem megyek bele semmibe és próbálom eldönteni, hogyan is lenne a legjobb ez az Életnek nevezett valami, ami Istennek egy remek módszere a hús tárolására... 

És nem jött elő belőlem az Oravecz Nóra, csak szimplán ki kell írnom magamból dolgokat...

Muzsika is jár.

"Az igazán fontos találkozásokat a lelkek előre megbeszélik egymással, jóval azelőtt, hogy a tulajdonosaik találkoznánk."