Gyorsírás

"Egy hajó a kikötőben biztonságban van, csak épp nem erre építették. Hullámokra, szelekre, viharokra, napfényre, csillagok alá. Vannak szelek (rosszindulatú, irigy emberek) amik megtépik néha a vitorlákat, de egy sem tántoríthatja el azt a hajót amit dobogó szív vezet a hullámokon. Jöhet vihar, próbálhatja kibillenteni a dolgokat, de csak annyit tud elérni hogy megtáncoltatja a hajót. Gazdagítja egy tapasztalattal egy győztes csatával. Csak azt lehet kibillenteni, ami nem elrendeltetetten erős. Néha a hajónak önmagával is küzdenie kell vissza-vissza billentenie magát az egyensúlyába és olykor a vitorlát is tudni kell leengedni egy kicsit. Néha jó ha csak a víz viszi, ha csak sodródik. Nem az számít hová tart a hajó, hanem hogy folyton megy és nem állíthatja meg semmi....Ettől lesz mindig is több mint az aki a hajó útjába akar állni. Halad és nem zátonyt játszik."

 

És hogy mi a helyzet velem?

Zajlanak az események. Nov. 30-án túlestünk az I. Re-Cord Fight Night-on, ami egy nagyon szuper kis kick box gála volt a Malomban. Természetesen, fotósként működtem közre.  Szuper este, volt nagyon jó kis bunyókat láthattunk és utána olyan érzés töltött el, hogy igen is büszke vagyok arra, hogy egy ilyen csapat tagja lehetek! :)

Múlt héten szerdán kirúgtunk a hámból: Jocival átkocsikáztunk Pécsre, bevettük az albérletet, majd Rüzsékkel karöltve mentünk a Pécsi Est Café-ba és kitomboltuk magunkat Paddy koncerten... Nagyon-nagyon jó volt és rettenetesen rám fért már a bulizás, július óta nem voltam sehol... Akkor is Paddy-n voltam utoljára... :) Még egy limitált kiadású Paddy-s sört is a magamévá tettem és hazahoztam az üveget... :) A legnagyobb bánatom az volt, hogy szétjött a bakancsom, amit októberben vettem, és itthon nem találtam meg a blokkját, így kénytelen voltam meglepni magam egy bőrcsizmával... Reményeim szerint, most legalább két évig nem kell csizmát vennem...
Majdnem reggelig fent voltunk, beszélgettünk, és várom már a Szilvesztert, akkor is együtt bulizunk! :)
Csütörtök este pedig még némi nyúl-szeretgetésre is sor került :)

A munka amúgy folyik, de most decemberben nem fogom halálra dolgozni magam, mert most fogom kivenni azt a 8 nap szabadságomat, ami ez évre jár nekem. Nem gondoltam volna, hogy négy hónap folyamatos meló után úgy fogom várni ezeket a napokat, mint a Messiást... :D 

Az edzések is zajlanak, csak ez a múlt hét sikeredett ilyen lazábbra... Őszintén, nem is bántam már, mert a bal térdem már napok óta fájdogált, és ez a pár nap pihenő kifejezetten hasznára volt. 

Dexterrel már három hete járunk ide Bajára kutyasuliba, tetszik nagyon :) Szombat délelőtt nagyon kis ügyes volt, majd legközelebb ha jó idő lesz, akkor viszek fényképezőt és megkérek valakit, hogy örökítsen meg minket, mert nagyon okos kutyám van ám! :)
Szombat délután már kutya nélkül mentem vissza, mert az iskola nyert egy szlalom pályát és annak az átadását örökítettem meg. Ott készült a gyakorlatozó ebekről ez a kép is :) (Mivel mi délelőtt voltunk kint, ezért természetesen ezen megint nem vagyunk rajta... )

Januárban megyünk Mohácsra egy ortopédiára szakosodott állatorvoshoz, mert Dex időnként sántít (egyszer már segített rajta a gyógyszer), és most megint, úgyhogy most már megnézetem... Remélem, nincsen komolyabb baja, azon kívül, hogy gyorsan nő, mert ha műteni kell, akkor az elég húzós összeg lenne...De sebaj, ő a mindenem, alap, hogy első az egészsége... :)

És a szerelmi életem? Nos, várok a csodára. Történetesen, hogy Dexter egyik reggel ember alakban fog ébredni... :D