Diploma, Dexter, szababság, szerelem

Örömmel jelentem, hogy május 28-án sikeres szóbeli államvizsgát tettem, és gyógytornász lettem! :) Köszönöm mindenkinek, aki támogatott, segített, lelket öntött belém, elviselt... :) 

A szóbeli feleletemre hármast kaptam: jó tételeket húztam, de a 'B' tételem a combnyak- és medencetörésekről szólt... A combnyak törésekről írtam másfél oldalt, a medencéről meg 3 sort, és naná, hogy abba kérdezett bele a trauma-sebész professzor, aki aznap elnök volt... Amikor elmondtam a tételeimet, és kimentem a teremből, az első reakcióm az volt, hogy elsírtam magam: egy pillanat alatt legördült a vállamról négy évnyi teher (és tudás :D). Fel sem fogtam igazán... Még akkor sem, amikor felolvasták az eredményeket, akkor sem, amikor hazafelé sétáltam és hol sírtam, hol nevettem magamban... Sőt, talán még most sem igazán... :)

Kedden délután volt a tablófotózásunk. Majd megmutatom a képet, ha megkapjuk e-mailben :) Úgy vélem, hogy a talár és az a fejfedő a legszexibb viselet, ami valaha is rajtam volt: az tényleg mindenkinek jól áll :D 

Még aznap este tartottunk a csoporttársakkal egy kis összeröffenést, a diploma megszerzése miatt érzett örömünk végett... :D A Csalogány presszóba mentünk, ahol én életemben először ittam egy Somersby-t, ami azonnal a kedvenc italommá volt, elég fincsi :D Jó volt beszélgetni olyan emberekkel, akikkel a négy év alatt alig, így meg aztán pláne, hogy már nincs rajtunk semmilyen nyomás... 

Nem ez életünk legjobb képe, de rajta van az összes "dzsozi" :D

Szerdán jöttem haza, mamáék nagyon örültek a jó híreknek, halászlével vártak :) Kaja után bejelentettem, hogy pénteken szeretném hozni a kiskutyát, és elég jól fogadták mindketten. "Diplomás, felnőtt nő vagy, azt csinálsz, amit akarsz" :D

Estére jött Robi, megnéztük végre a Trónok Harcát, amivel le voltunk maradva és a lényeg, hogy együtt voltunk, anélkül, hogy egy rossz szó is elhagyta volna a szánkat... Az utóbbi  két hónap rossz volt, egyikünk se úgy állt a másikhoz, ahogy kellett volna, de most jó. Lekopogom és maradjon is így. :) 

A csütörtök takarítással telt. Eltettem az összes jegyzetemet, füzetemet a szekrényem aljába és ott várják, hogy egyszer majd szükség legyen rájuk... :) Utána következett a lakás többi része is: az előszobát és a fürdőszobát is kitakarítottam, és olyan jó volt úgy ideülni az asztalomhoz, hogy a laptopon kívül nincs itt más, csak a rend és egyik könyv sem csúfítja el a képet... :D 

...és ez még nem az összes...

Csütörtök este kimentem Csanádra: játszottunk Hektorral, készítettem róla sok-sok képet, utána pedig megnéztük a Lúzer c. filmet, majd én jöttem is haza a kilences busszal, mert péntek reggel korán volt az ébresztő... 

És akkor péntek. Az a péntek, amire már 10 hete várok... Öt előtt keltem, hatkor indult a vonatom Halasra. Fél nyolc körül érte oda, Árpi és Léna már várt :) Voltunk Tesco-ban, vettünk reggelinek valót, Árpinál csináltunk kaját, illetve gyakoroltunk kicsit Lénával, amíg a sógorát vártuk, akié az a kocsi, amivel mentünk. 

 

El sem hittem, amikor fél 12 körül beszálltunk a kocsiba és elindultunk... :) Elég hosszú út állt előttünk, ráadásul a GPS olyan utakra vitt el minket, hogy a Hold felszíne különbül néz ki, ezért egyszer kitérőt is tettünk Szolnok felé... Fél négyre értünk oda Jászárokszállásra, ahol Csabáék laknak. Árpi még tolatott, amikor én már kiugrottam az autóból... :D 

Csaba üdítővel kínált minket, nekem Xanaxot javasoltak, mert én majd' kiugrottam a bőrömből, mert már nagyon kíváncsi voltam a "jövendőbelimre" :) Aztán eljött az a pillanat is, de előbb megnéztük a 8 felnőtt németjuhászt :) Gyönyörűek és barátságosak voltak, percek alatt lettünk tokától bokáig sárosak :D Aztán Csaba kiengedte a három kan kiskutyát, akikből választhattam... Kettő elrohant mellettem, egy pedig azonnal odaszaladt, körbenyalt én pedig kérdően néztem a tenyésztőre: "Ő az?" Csaba nem is szólt semmit, csak mosolyogva bólintott. Ő az én Cliffem! Az én Dexterem :) Ez abban a pillanatban ott el is dőlt... :) Árpi hozott csibészkart, hogy megnézzük Emy-t (az enyém anyukája), hogy hogyan dolgozik. Mondanom sem kell, hogy csodálatosan! Az a kedves kutya egy pillanat alatt transzformálódott át igazi, tökéletes munkakutyává, aki pöccre indul, és minden parancsot azonnal teljesít... Úgy fogta a kart, hogy még Árpi is meglepődött. Fotózni elfelejtettem, teljesen megfeledkeztem a táskámban lévő gépről... :D
Kitöltöttük a papírokat, majd lassan indultunk is. Ölbe kaptam az én kis farkasomat és nekivágtunk az útnak, ami még legalább 250 km volt... 

 

Bementünk Pestre, Árpi húgáért, majd indultunk Bajára. Csanádon beugrott mellénk Robi is :) Kilenc óra után értünk haza, nagyon hosszú volt ez a nap... De Dexteren nagyon meglepődtünk mindketten: egy percig nem érezte magát zavarban, azonnal játszott, felfedezett, apportozott, vagy éppen csetlett-botlott... :D 

Szombaton megint reggel ötkor keltem, immáron az miatt, mert a kis nyavalyás nem hagyott aludni... De nem igazán bántam, csak elég fáradt voltam :) Hihetetlen kiskutya, tényleg a vérében van a munka. Kajával nagyon jól motiválható, imád játszani, látszik, hogy nagyon jó vérrel és alapokkal rendelkezik. Tényleg munkára született! Aki eddig látta, mind azt mondta, hogy szép kiállású, gyönyörű kiskutya, farkas külsővel és vastag lábakkal... :)  Pepi még nagyon féltékeny, de már azért játszanak egymással. Dex még óvodásnak minősül, ezért elég hamar elfárad, lankad a figyelme, most is éppen az ajtó előtt alszik... Az első két éjszakát bent töltötte, de ma már kint fog aludni, mert reggelre finoman szólva is disznóólat csinált, ezért megleptem magam egy új felmosóval, amivel ki tudtam takarítani... :D

A fotózási mániámat nem úszta meg, már készült róla egy halom kép, pedig még nincs is két napja... Ma már játszottam vele (egy rongyszőnyeget huzigáltunk), ma már csak light-os tevékenységek lesznek: fényképezés, és megpróbálom rátenni a pórázt... Meglátjuk, mit reagál... :) 

Nem tudok betelni vele.... :)