Ma szomorkodtam egy pár percet, mert elvitték a kis rajzos kant, akit kinéztem magamnak az alomból, aztán Csaba küldött képeket Dózsafalvi Cliffről és azt hiszem, már túl is tettem magam a csalódáson... Gyönyörű ez a gyerek, teljesen beleszerettem ebbe a pofába! :)
Ez esetben is hiszem, hogy a sors mindent úgy rendez, ahogy kell... És úgy vélem, most a legjobban rendezte, mert a Cliff brutálisan szép, egy nagy mackó, aki Csaba szerint nagyon ragaszkodó is :)
Ő lesz az én bajnokom, az én Dexterem<3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése