Ez van, srácok

A csütörtöki napomban sok apró jó dolog történt, ami egy kicsit elfeledtette a szakdolgozat által vetett sötét árnyékot... 

Reggel bementem a kórházba, vittem be egy önéletrajzot. A traumára mentem, a főorvos úrhoz, aki emlékezett rám a májusi gyakorlatról, és teljesen odavolt a leírt dolgokért: hogy Bélás voltam, hogy nemsokára elvégzem a Kinesio Tape tanfolyamot, hogy sportsérülésekből írom a szakdogát... :) Pár perc beszélgetés után egyre jobban bizakodtam, mert mondta hogy ő szívesen látna, pláne, hogy mindkét gyógytornásza el akar onnan menni. Végül közölte, hogy a munkaerő felvételben nem ő dönt, ezért most azonnal odatelefonál az Ápolási Igazgatóságra, és keressem meg a főnökasszonyt, ezzel az önéletrajzzal :) Pár perc múlva már az Igazgatóság ajtaján kopogtattam és és az ott lévő hölgy is nagyon kedves volt. Felajánlotta, hogy mit szólnék hozzá, ha diplomaosztó után pihennék egy pár hetet és csak utána állnék neki dolgozni? :D Mondtam, hogy én is valahogy így képzeltem el :D Természetesen, most még semmi se biztos, mert még megbukhatok az államvizsgán is (de ez csak vicc, mert sikerülni fog, méghozzá nagyon :D), de fülig érő szájjal hagytam el a kórház területét, mert még a végén lesz munkám :D Most aztán tényleg van miért tepernem! :)

A következő utam a kondiba vezetett, ahol Vali mondta, hogy ő ismeri a főorvos feleségét, majd szól pár jó szót az érdekemben :D Aztán éppen nagyban guggoltam, nyakamban a 20 kg-os rúddal, amikor odaszólt, hogy milyen sokat formálódtam két hónap alatt, úgyhogy jövőre akár megpróbálkozhatnánk egy versennyel is... Nagyon örültem, és ez most még jobban motivál, hogy továbbra is odafigyeljek a kajára és a mozgásra :) 

Ebéd után kozmetika, majd fél háromkor találkoztam Lilivel, mert mentünk megnézni az új Origami bikini kollekciót :D Jajj, nagyon szépek, és gyorsan bele is szerettünk egy pöttyös darabba, de előbb konzultálnunk kell a húsvéti nyúllal az egyenbikinink ügyében :D 

A napom akkor lett oda, amikor este elmentem az írószerbe és kinyomtattam a lefordított cikkeket. Valamikor akkor tudatosult bennem, hogy amit eddig csináltam az nem egészen jó, és a 30 legépelt oldalamból csak 10 kell... No, végem volt... Este mentem Csanádra, megnéztük Robival a Rontó Ralphot, ami egy nagyon szuper mese, talán a legjobb, amit az utóbbi időben láttam, de még ez sem tudta feledtetni velem azokat a megpróbáltatásokat, amik most jönnek... 

Egész éjszaka forgolódtam, grafikonokkal meg diagramokkal álmodtam, aztán reggel már fél nyolc körül bejöttem Bajára Húgival. Elkísértem a Béláig, majd tekertem is haza, hogy aztán délután fél négyig a gép előtt senyvedjek... Fáradozásomnak végül meg lett az eredménye: befejeztem a Vizsgálati anyag és módszer című fejezetet, ami 19 oldal lett, most már csak abban reménykedem, hogy jó is... Négy óra felé elmentem kondiba, utána pedig hívott Eszti, hogy éppen kutyát sétáltat, kint a Türrnél. Nekem sem kellett sok, végül csatlakoztam hozzá :) Már el is felejtettem milyen az, amikor rendesen kutyát sétáltat az ember és veszekszik a sok bunkóval, aki körülveszi őt... Már alig várom, hogy meg legyen az én ebem is, és együtt szálljunk szembe a gonosszal :D 

Este nyolckor mentem Csanádra, ahol még vagy 10-ig beszélgettünk Robi apujával :) Tök jó kedvünk kerekedett, mert elmesélte, hogy hogyan kérte meg Melinda kezét, meg hogyan építették fel a házat. És rádöbbentünk, hogy mi se vagyunk sehonnan elkésve, és ha ügyesen, okosan csináljuk, akkor meglesz nekünk is mindenünk, éppen időben :) Mire elszállingóztunk felfelé, addigra már Robi tiszta lázban volt, hogy odaadhassa a nőnapi virágomat, egy szép szál vörös rózsát :) Megkoronázta a napot :)

A szombat is hasonlóan telt el, mint a péntek, annyi különbséggel, hogy a szakdogámon belül most nekiálltam a szakirodalom elemzésnek, valamint délután nem kondiban voltam, hanem Lilivel 30 perc alatt oda-vissza lefutottuk a Kanális töltést :) Sokkal jobb volt így ketten futni, mint múltkor egyedül, gyorsabban telt az idő is, meg a teljesítmény is nagyobb volt :D A térdem viszont nagyon fájt megint a végére, és ekkor már biztos voltam benne, hogy be kell szereznem egy cipőt, ami direkt futásra van tervezve...

Négyre mentem etetni, ahol úgy kezdődött a munka, hogy Petrával bedobozoltunk 300 sáskát... Fantasztikus, amikor 100 sáska ugrik 100 felé egy kádon belül és egy csipesszel kell összeszedni őket, és húszasával bepakolni őket egy műanyag dobozba... :D Utána terráriumokat takarítottam, és tiszta boldog lettem, amikor ilyen víz spray-vel be kellett fújkálni a növényeket, ugyanis láttam Hugót Petra kezéből inni, az enyémből pedig a vízi agáma csillapította szomját :) Annyira aranyosak voltak... :) Az agáma még a szemét is becsukta, úgy élvezte, hol a vizet, hol a simogatást, amit kiosztottam a fejére :D Végül következett a kígyó etetés, majd a masszázs, ami nekem most még jobban esett, mint egyébként, mert egész nap hasogatott a fejem, és így a relaxáció következtében el is múlt... :) 

Nyolckor végeztem, akkor jött be Robi :) Vacsorára főtt tojás, sajt és paprika, utána pedig A csaj nem jár egyedül. Régi film, de én még nem láttam, egynek jó volt :) 

Ma reggel pedig végre megvettem azt az áhított sportcipőt, amiben remélhetőleg nem fog fájni az articulatio genus-om :D Sport Factory-ból, egy helyes kis Adidas cipő. Boxkesztyűben már bevált a márka, remélem ez is kiszolgál majd egy pár évig: 

Most pedig folytatódhat a gépelés, ebéd után pedig készülök egy kicsit gyerekgyógyászatra, ugyanis holnap oda megyünk kórházi gyakorlatra. Húzzunk bele, mindjárt itt a vége! :)