Filmek...

... amik kicsit is megváltoztatták az életemet

Valamelyik nap eszembe jutott, hogy tavaly májusban írtam egy bejegyzést a kedvenc színészeimről, és hogy most írhatnék egyet azokról a filmekről, amik hatással voltam az életemre, a gondolkodásmódomra. Nagyon sok olyan alkotás van, amit még nem láttam, de ott van a képzeletbeli "kötelező megnézni!" c. listámon.

1. Rettenthetetlen: az abszolút number one. Ennél jobb film nincs, és nem is lesz soha. Mel Gibson egy zseni és kész. Ha jól emlékszem 12-13 éves lehettem, amikor először láttam, apánál néztem, mert neki meg volt videón, és a végére nagyon sírtam. Megsirattam William Wallace-t és mindent, amiért harcolt: az igaz szerelmet és az elveszett szabadságot. Nem happy end a vége és talán pont ez a varázsa. No meg az, hogy halála pillanatában, a tömegben is meggyilkolt szerelme arcát látja, és boldogan távozik az élők sorából. Az egyik kedvenc mondatom a filmből: "A szíved szabad, légy bátor és kövesd!"
   Sokszor láttam már, és még nagyon sokszor fogom is... Bárhol, bármikor képes vagyok leülni, végignézni és ugyanúgy sírni, mint legelőször...

Sárkányszív: még nagyon gyerek voltam, amikor láttam, szeretem benne Draco-t és a hangját (Sinkovits Imre)... A zsarnok elnyeri méltó jutalmát, de sajnos ehhez egy ártatlan élet is kell, ez pedig a sárkány lesz... "Odafentről, Sárkánymennyből rád néz Draco csillaga..."

Apocalypto: Mel Gibson rendezte, naná, hogy oda vagyok érte. Valahogy úgy vagyok vele, mint a Braveheart-tal: akárhol is megy, akárhol is tart a történet, én csak leülök és nézem, és élvezem, izgulok. Bár, tudom, hogy a főhős a végén hazatér a családjához, de akkor is szurkolok neki, hogy hazaérjen hozzájuk. A család elsődlegessége, és a semmiből történő újrakezdés miatt fogott meg annyira... 

Amerikai História X: ez a film egyszerűen arra tanít meg, hogy senkit nem szabad elítélni a bőrszíne miatt, mert mindegy, hogy fekete vagy fehér, ha ugyanúgy képes embert ölni... Egyikünk sem jobb a másiknál és könnyen előfordulhat, hogy az lesz a barátod, akit ellenségednek hittél és fordítva... Edward Norton hatalmasat alakított. 

Bakancslista. Ezt nem tudom elmagyarázni... Akinek már volt a családjában rákos beteg, az tudja miről beszélek... Az élet végességéről, a szeretteink elvesztéséről szól, a játékidő utolsó 30 percét végigbőgöm... aztán az utolsó mondat mégis olyan, hogy elnevettem magam rajta... Imádom ezt a filmet, nagyszerű alkotás. "Vasárnap volt, amikor meghalt és egy felhő sem volt az égen..." - igen, ez nálunk is valahogy így történt... 

Millió dolláros bébi: talán azért is szeretem annyira, mert sokan mondják, hogy hasonlítok Hillary Swank-re, másrészt pedig azért, mert nagyon tudok azonosulni a bokszoló lánnyal, aki kezdetben olyan ügyetlen, amilyen én voltam... Aztán ő jócskán tovább fejlődik, mint amiről én valaha is álmodhatnék, és ő lesz a millió dolláros bébi, aki sorra nyeri a meneteket a szorítókban... Egyedül csinálja végig, mert a családja nincs mellette, az egyetlen akire számíthat a zord külsejű, de érző szívű edzője (Clint Eastwood). Az utolsó pillanatban is ő van a lány mellett, amikor is egy szerencsétlen baleset miatt nyaktól lefelé lebénul... Talán mondanom sem kell, hogy ezen is zokogtam, de úgy isten igazából...

Törvénytisztelő polgár: számomra a család szent és sérthetetlen. Éppen ezért ha a szemem láttára becstelenítenék és gyilkolnák őket meg, majd a törvény semmit nem tenne, hogy ezt megtorolja... hát, én is a kezembe venném az irányítást. Tökéletesen bemutatja egy elkeseredett apa harcát a kijátszható, átverhető rendszerrel szemben... Én ennek az apának adtam igazat, még akkor is, ha ő az, aki elbukik a végén... 

Requiem egy álomért: brutális és nyers, köntörfalazás nélkül. Ezt a filmet vetíteném le a kölyköknek már kb. 8 éves korukban... Nem idióta előadásokat tartanék arról, hogy "ne drogozz, kisfiam, mert az rossz", hanem megnézetném velük ezt a filmet és egyből rájönnének, hogy a drog nem csupán rossz, hanem egyenesen egy borzalom... Oda lesz a becsületed, a nőiességed, a férfiasságod, a szerelmed, a karod, és a végén egy emberi roncs leszel, egy élőhalott, semmi más... egy üres héj. 

Kutyám, Jerry Lee: szerintem, nem is kell magyaráznom, miért szeretem annyira... Eltéphetetlen kapocs ember és kutya közt... :) "Nem viszek én egy ilyen bitang dögöt sehova, nem hogy Vegasba...!! De azért örülök, hogy élsz..." 

P.S. I love you: El sem merem képzelni milyen az, ha az ember lánya elveszti a szerelmét... Pedig ez a történet is pont erről szól. Nem vidám, de valahogy mégis... Hillary Swank és Gerard Butler egy filmben... áh, nagyon imádom! 

Vitathatatlan 3. : Nem kifejezetten mondanám egy "lányok kedvence" filmnek, engem azonban még is nagyon magával ragadott. Erőt ad az újrakezdéshez, a sporthoz, ahhoz, hogy csinálni kell azt, amit szeretünk, amiben jók vagyunk, ami az életünk. Itt pedig nem csak arról van szó, hogy a főhős jó a küzdősportban, hanem arról, hogy nincs más választása. Részben kényszerből küzd, mert szabadulni akar, részben azért, mert ő a profi. És ez bizony kőkemény börtönharc, ez életre-halálra megy, nem egy szép nagy övért... Börtönharc, amiben jónak kell lenni, még egy súlyos sérülés után is... ahogy Robi mondta: ez egy olyan film, ami után rögtön fekvőtámaszkodhatnékja támad az embernek, mert te is meg akarod mutatni, hogy mire vagy képes! :)

Egyelőre ennyi jutott eszembe, majd írok egy olyan filmlistát is, amiket jobb lett volna nem látni... :D