állatszeretet

Robival szerdán szóba került az a bizonyos "fehér ruha"...

R: - Nana, azzal várok még minimum nyárig...
P: - Miért pont nyárig?
R: - Mert akkor lesz kutyád... Tulajdonképpen még nem is ismerlek! :)

Vicces, de valamilyen szinten igaza van. Amióta nincs Rex, kicsit nem vagyok önmagam. Nem vagyok 100%-os... De majd ha lesz mellettem egy szőrgombóc, aki talán majd pótolja őt, akkor minden más lesz... Újra a régi leszek.. :)

Hazafelé rájöttem, hogy szeretem a félhomályt... Kinézek az erdőre és megelevenednek az árnyak... Akár Rex is futhatott ott még egy pillanattal előbb... Látom magam előtt, ahogy szalad, ahogy csahol, ahogy kergeti a hullámokat a parton, vagy éppen valami hatalmas botot cipel... Tudom, hogy jó helyen van, de azért hiányzik...

És most már a kis pikkelyes cimboráim is hiányoznak, de őket holnap majd láthatom ... :) "Mindig így szeretted őket?" - kérdezte egyszer valaki. Igen, mindig. Senki nem kért rá, nem tanított rá, egyszerűen csak... apa szerint ezt az állatszeretetet valahonnan hozhattam magammal...  Egyszerűen ez vagyok én.