Náthás hétvége

A csütörtöki edzés nagyon kemény volt, Tibi megdolgoztatott minket tisztességesen, a végén pedig már voltak küzdések is, idén először... :) Piszkosul elfáradtunk a végére... Hazaérve elkezdett fájni a torkom, folyni az orrom és nagyjából kész is volt a hétvégi program... Na jó, azért nem, mert igyekeztem nem hagyni magam, de sajnos a szombati kondi nekem addig terjedt, amíg elkísértem Húgit a teremig... 

A pénteki gyerekgyógyászat gyakorlat is fenomenális volt ebből kifolyólag, az meg még csak rátett egy lapáttal, hogy délután háromig ott kellett lennünk... Nem akkora katasztrófa, de azért a legtöbb gyakorlati helyről elengednek már dél - 1 óra körül, és péntek délután az ember inkább a hazafelé tartó buszra igyekezne, nem a gyerekkórház intenzív osztályára... 

Kellett tartanom egy 15 éves srácnak 50 perces tornát (miközben 2 percenként fújtam az orrom...). Mellkas műtött volt, nem értettem, hogy egész pontosan mit tettek vele... Diktáltam neki légzőtornát, mell- és hasizom erősítést, és kiderült, hogy elég kevés gyakorlatot tudok alulról indított hasizom gyakorlat címszó alatt. No, majd legközelebb, ha nem reped szét a fejem... 

Az intenzív osztály pedig elég kétes érzéseket ébresztett bennem. Azok a babák, akik "csak" koraszülöttek és egészségesek, azok nagyon aranyosak, főleg ahogy próbálják kivitelezni az elemi mozgásmintákat a hatalmas buksijukkal :) De akik nem egészségesek, és valami komoly betegségben szenvednek, azokért megszakadt a szívem... A legmegdöbbentőbb eset számomra a 26. hétre született picúr volt, aki inkább volt még magzat, semmint újszülött... 470 grammal született és alig lehetett 20 centis... Még a bőre is átlátszó volt... Azokról a gyerekekről meg nem is teszek említést, akik már idősebbek, de valami gyógyíthatatlan, központi idegrendszert is érintő betegségük van... Nagyon elkeserítő élmény volt... 

Az öt órási buszon már nem volt ülőhely, így Robival a lépcsőre szorultunk... Otthon csak annyit voltam, amíg átnéztem a megérkezett AVON csomagot, és előhalásztam belőle a parfümöt, amit rendeltem. Kár, hogy annyira el volt dugulva az orrom, hogy az illatát nem éreztem, de Robi kellemesnek és nőiesnek titulálta, szóval megnyugodtam... :D

Az estét Csanádon töltöttük, megnéztük az egyik kedvenc filmemet, az Orvlövészt. Én elaludtam rajta, miközben fuldokoltam, de Robi végignézte és hála az égnek, neki is bejött :)

Szombaton korán mentem haza: eladtam a Converse cipőt, illetve vagy egy órát töltöttem el az írószerben, hogy kinyomtassam azt a halom anyagot, amit elküldtem a tanárok. Otthon megcsináltam egy vizsgálati lapot reumára, illetve próbáltam kicsit tanulni. Marco írt, hogy valami gánya van náluk, meg egér sem jött, így nem kellett mennem kivételesen etetni, majd jövő szombaton. Így már sokkal korábban tudtam találkozni Robival, aki levágatta azt a gyönyörű haját... Nem rossz ez az új, de mivel nekem a hosszú haj a gyengém, ezért jobban örültem volna, ha hagyja... Mondjuk, még ez az új stílus is hosszúnak minősül, úgyhogy nem akkora katasztrófa :D Fiatalodott vagy 5 évet, szerintem úgy néz ki, mint a régi diákigazolvány képén... fotót nem csináltam most róla, mert nem nagyon szereti ha csak úgy az arcába nyomom az objektívet... :D 

Megvártuk Dénest, majd felbukkant Melinda is, és lementünk Strongba. Nem voltam a helyzet magaslatán, egészségügyi szempontból, ezért csak az esti koncert akusztikus részét vártuk meg... Az viszont tetszett, két számot is megismertem, amiket eddig nem, de tegnap este óta ezeket hallgatom:

És egy kép, amit 10 másodperces záridővel alkottam... :D

Valahogy fél 10 felé indulhattunk meg haza... Pont egy ilyen összebújós, filmezős szombat estére vágytam... :) Robi javaslatára az Amerikai História X-et néztük meg... Nos. Vannak olyan filmek, amiket egyszerűen mindenkinek látnia kell. Ez egy ilyen film. Nem csak hogy sírtam rajta, de alapjaimban rengetett meg... Aki akarja nézze meg, de készüljön fel, mert elég durva dolgok vannak benne. Az én véleményemről meg annyit ez után, hogy mindegy, hogy milyen a bőrszíned, ha képes vagy hidegvérrel embert ölni... Egyik sem jobb a másiknál. Nem csodálom, hogy Edward Norton ezért a filmért kapta az Oscar-díját. Meg is érdemelte! És felvettem őt is a kedvenceim listájára...  Brutális. Ajánlatos. Még Robi is megkönnyezte, nekem bevallotta hősiesen, pedig őt még nem láttam sírni...

Ma egyedül jöttem vissza Pécsre, Robi majd holnap érkezik. Sikerült beszereznem Lidl-ből a húzódzkodó rudat, potom 2000 Ft-ért, úgyhogy majd otthon szépen felfúrjuk és húzódzkodunk rajta... :D

Ez a hét elég sűrű lesz, de pénteken Depresszió koncert, úgyhogy bulizunk! :)