A mai napunk egész tűrhetőnek bizonyult: 4 óránk volt, és mindegyik 45 perces - ami azért egyetemi körökben elég nagy szó... :D Ortopédia és technikai rehabilitáció Kránicz professzor úrral, majd egy reuma gyakorlat, a végére pedig egy gerontológia gyakorlat. Közben volt két hosszabb szünetünk is, így még Trónok harcát is tudtam olvasni.
Napközben volt egy jó hírekkel szolgáló telefonbeszélgetésem Benővel, és - nem akarom elkiabálni -, de ha minden jól megy, akkor fogok kapni szoc.támogatást :) Ehhez pedig nem kell más, mint egy szakorvosi igazolás az ekcémámról...
Hazabuszoztam, összepakoltam, és megvártam Robit, amíg hazaér az órájáról. Elújságoltam neki a napomat, majd a 3 órási gyorsjárattal mentem haza Bajára... Eredetileg jövő péntekre kaptam időpontot a bőrgyógyászomhoz, de felhívott a doktornő, hogy felszabadult egy hely, és este 3/4 hatkor vár.
Itthon megebédeltem, kipakoltam, majd mentem is a rendelőbe. Hát, mit ne mondjak fantasztikus élményben volt részem... Megnézte a szemem körül lévő, icipici vírusos szemölcsöket, amikből volt már vagy 6-8 darab, és kitalálta, hogy akkor ezt most helyben leégetjük. Kaptam egy érzéstelenítő krémet meg tapaszt a szememre, amivel vagy 20 percet kellett várakoznom, és mint a "forrasztópáka" alatt ülve kiderült, mindent csinált, csak nem érzéstelenített... Beültem a székbe, leszedtem magamnak a tapaszokat, majd kényelmesen hátrahajtottam a fejem és... ááááá! A szemölcs leégetés mocskosul fáj! Jobb programot is el tudtam volna képzelni így csütörtök estére... A legjobb dolog az volt benne, hogy nem tartott tovább 3 percnél, de azért az égő hús szaga igen kellemetlen, főleg ha az a saját bőrödből árad... Teljesen odakozmált szaga lett a fejemnek, a szemem lángolt, és hiába kaptam bele nyugtató cseppet, annak is csak az lett az eredménye, hogy feküdtem, és azt hittem, megvakulok. Percekig nem tudtam kinyitni a nézőkéimet, mert azonnal fájdalmasan összerántottam őket... Végül kaptam rájuk fiziológiás sóoldattal átitatott borogatást, és azzal hesszeltem további perceket, mire olyan állapotba kerültem, hogy haza tudjak menni... Király, hogy terveztem egy futást estére, de látni nem láttam a fájdalomtól, nem hogy még futkározni támadt volna kedvem...
A jó hír viszont, hogy megkaptam a szakorvosi igazolást, meg egy nagy halom receptet, amit holnap ki is kell váltanom, hogy tudjak róla számlát kérni a gyógyszertárban, így talán elhiszik az egyetemi fejesek, hogy nekem igenis szükségem van szociális támogatásra...
Hazaérve felhívtam Robit, hogy elpanaszoljam az engem ért atrocitásokat, most pedig itt ülök lángoló szemhéjakkal, hintőporral... A futár meghozta a vitaminomat, azt is bevettem már, úgyhogy már csak a fiz.sós borogatás hiányzik rólam, aztán zárom is a mai napot lassan... A szépségért szenvedni kell, na de ennyit?
Hétvégén pedig lesz sport is, munka is, tanulás is, csak legyen mindenre időm! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése