Tavaly ilyenkor valami koncert volt a Béke téren, majd utána megindultam Bacchusba, de nem nagyon volt kedvem odamenni... Ahogy trappoltam az ivó felé, megelőztem egy három fős társaságot: Dénest, Biát, és a szőke srácot, akit párszor láttam a pécsi buszon. Köszöntem nekik, majd Bia kérdezte, hogy nem megyek-e inkább Strongba velük. Igent mondtam. Az első két mondat, amit egymás felé intéztünk valahogy így hangzott:
-Te vagy a lány a buszról! :)
-Te pedig úgy nézel ki, mint egy finn! :D
Elindultunk Strong felé, és a Béla környékén jártunk, amikor a szőke, kékszemű fiú, akinek még mindig nem tudtam a nevét, a következő kérdést intézte felém: "Asztmás vagy?"
Úgy néztem rá, mint aki megháborodott... Ezt még soha az életben nem feltételezte rólam senki... Aztán magyarázkodni kezdett: "Csak mert megfigyeltem, hogy mindig 90%-os jegyet kérsz Pécsre..."
-Nem vagyok asztmás. Anyukám nem él, és azért...
Rettenetesen elszégyellte magát, bocsánatot kért, de gyorsan megenyhültem, mert nem tudhatta... Ezután kérdeztem meg a nevét, és azóta tudom, hogy Róbert :) Strongban beszélgettünk, söröztünk (én ki is borítottam egy teljes üveggel), valahogy mindig a közelébe voltunk egymásnak. Dénes tudta, hogy gyógytornász leszek és kicsikart egy röpke masszírozást. Naná, hogy Robi is kért belőle... És hajnali 1 körül Strongban tartottam bemutatót hátmasszírozásból :D Elkérte az msn címemet, lementette a telefonjába, majd hajnali három körül elindultam haza. Elkísértek Dénessel, és emlékszem, hogy valahol félúton Robi kitalálta, hogy ő majd visz a nyakában, mert az milyen jó lesz nekünk... :D Elég életveszélyes mutatvány volt...
Valójában már ekkor éreztem, hogy ez valami több lesz. Egy picit aggódtam, mert hát mégis csak söröztünk, és amilyen pechem van, ez a helyes srác másnapra azt is elfelejtheti, hogy összefutott velem... De alaptalanul tartottam ettől... Másnap megkeresett... :)
Hát, ilyen volt az a nap, amikor megismertem Őt. 2011. június 11.
Ezután következett 10 nap, amikor csak beszélgettünk (sokszor hajnali 4-5 óráig msn-en), csak ismerkedtünk... Abban a 10 napban fogalmazódott meg bennem, hogy én lennék a világ legnagyobb hülyéje, ha hagynám, hogy ez a fiú másé legyen. Döntenem kellett és 21-én döntöttem is: Őt választottam, és tudom, hogy a lehető legjobb választás volt... Szeretem. Azóta is, ma is, és a jövőben is.
Asztmás. :) Aranyos történet. Boldog évfordulót!
VálaszTörlésA tényleges majd 21-én lesz, de köszönjük :)
TörlésGondoltam ennyit megelőlegezek nektek. :)
Törlés