hőguta

Hejj, de meleg van, bakker! Most mostam hajat, még csupa víz a fejem, de így is majd' meghalok, olyannyira hőség van... 

A napok telnek itt Kehidán is, méghozzá olyan sikeresen, hogy hétfő óta se időm, se erőm nem volt ahhoz, hogy írjak, de most sort kerítek rá... :) Fényképekkel még mindig nem tudok szolgálni, nem nagyon van alkalom a fotózásra... Ráadásul, most azon agyalok, hogy Rockmaratonon mit fogok csinálni, hiszen ott kéne fotózni intenzíven, de a gépem aksijai még mindig tropák...

Kezdjük a meló részével, mert az van mindennap. Javarészt ugyanazok vannak, amiket az előző bejegyzésben említettem: reggeliztetés, szobaasszonyoknak segítés, masszázsok, gyerekek. Masszázsokból egyre több van, hála az égnek :) Tegnapelőtt volt itt Begi, aki eddig volt itt a masszőr, de ő ma visszautazott Németországba, így tartott nekem egy másfél - két órás továbbképzést: mutatott pár extra fogást, amiket én a suliban nem tanultam. Ezenfelül, nagyon örülök, mert kedves vendégekkel hozott össze a sors a kezelések folyamán... :) Volt itt egy Csaba nevű srác, a feleségével. Neki annyira bejött a két hátmasszázs, amit kapott tőlem, hogy kaptam tőle Milka csokit, illetve nyalókákat, amiket gyorsan meg is osztottam Robival :D Ráadásul ez a házaspár nagyon segítőkész is volt, nem olyanok, mint a nagy magyar átlag: nem csak előszedték a napozó ágyakat, de vissza is tették azokat a helyükre (nem csak a sajátjukat, hanem mindenkiét!), valamint Csaba segített nekem szárnyas hangyákat kivadászni a medencéből, amikor azok megszállták a vizet... :D Örültem, hogy megismertem őket, remélem majd úgy hozza a sors, hogy találkozom még velük :)
Jelenleg tartózkodik itt a szállodában egy pesti orvos és a felesége: őket tegnap is, meg ma is megmasszíroztam. Egyrészt jól elbeszélgettem velük, másrészt kaptam tőlük borravalót is, harmadrészt pedig felajánlották, hogy ha gyakorlat ürügyén Pesten járok, akkor keressem fel őket nyugodtan, mert amiben tudnak segítenek majd... Egyszerűen fülig ért a szám, amikor a doki a kezembe nyomta a névjegyét, mert sosem lehet tudni, hogy mikor hozza úgy az Élet, hogy szükség lesz ezekre a kapcsolatokra :) Valamint, még az is lehet, hogy egyszer majd nála fogok szülni, ugyanis szülész-nőgyógyász az úr :D 

Egyébként, ma kaptam egy pihenőnapot, de ez hamar megdőlt, mert ma összesen 5 masszázsom volt... :D 

Pár nappal ezelőtt voltunk Robival vacsorázni a Kehida Kapujában :) Nagyon finomakat ettünk, és nagyon jóllaktunk :) Csülkös bableves elsőnek, második fogásnak krumplipüré fasírttal ("a húspogácsa... az a fasírt, ugye?" :D) és friss vegyes saláta tejszínes öntettel, desszertnek pedig csokiban tocsogó palacsintát kértünk... Ezt a menüt érdemes lett volna lefényképezni, de sajnos nem vittem gépet az étterembe... Majd legközelebb :) Mondjuk, olyan éhesen mentünk oda, hogy nem sok idő lett volna a fotózgatásra... :D 

Ez a negyedik napja, hogy a szomszédos termál fürdőben zajlanak a zalai a bornapok. Ennek alkalmából délután öttől éjfélig ingyen lehet bemenni és pancsolni :) Mi ezt ki is használtuk: tegnap Robival mentünk át egy kicsit, ma pedig recepciós Judittal (Robi ma éjszakás). Úsztunk örvényben, használtuk a "hidromasszázst", csúsztunk a 94 méteres belső vízi csúszdán, illetve áztunk a jó meleg kinti vízben. Nagyon szuper volt ez a kis lazítás, így munka után, minden héten lehetne egy ilyen ingyenes nap :D 

A visszaszámlálás megkezdődött: jövő hét pénteken megyünk haza :) Hévízről fogunk hazabuszozni - jó hosszú túra lesz, mert azt hiszem, több mint öt óra az út Bajára... Két nap pihenés otthon, aztán 9-én reggel indulás Rockmaratonra! Már csak 9 nap, alig várom! De ezt mintha már említettem volna... :D 

Mivel nincs saját fotóm, ezért kaptok egyet, amit facebookon találtam, és annyira aranyos, hogy nagyon... Kár, hogy nekem Rexszel nincs ilyen képem... De majd a következő kiskutyámmal már lesz... :) Azt álmodtam tegnap éjjel, hogy kaptam két kölyök németjuhászt és még mamáéknak sem volt kifogása ellenük... Még most is itt lebeg a kinézetük a szemem előtt... Pedig csak álom volt... Kellemes álom, ami azt illeti. Amikor felébredtem, úgy éreztem, hogy igazán folytatódhatna, de talán még jobb lenne ha valóra válna: nagyon hiányzik már az életemből egy saját kutya... Meg persze a családi Pepink is... :)