Papa szülinapja, Riki ballagása

Tegnap este tartottuk meg papa 70. szülinapját. Öreg napjaira kapott a két fiától egy LCD tv-t, aminek nagyon örült, szívéhez is kapott a meglepetéstől :) Lesz min néznie a meccset, meg a Forma 1-et :) A tv doboza pedig Zalán birtokába került, aki nagyon jót játszott vele, és ahogy elnéztem őt, az jutott eszembe, hogy milyen jó neki: gyermekien boldog, és semmi más nem kell neki ehhez, csak is egy kartondoboz :)

A köszöntés után biciklire pattantam és kitekertem Csanádra. Versenyt futottam a nappal, ugyanis ahogy szép lassan ment le, úgy nyúltak az árnyak és úgy lett egyre hűvösebb a töltésen. Rekord idő alatt értem el a Baja - Csanád bekötő utat, ahol viszont megcsörrent a telefonom: Isti volt az. Kiderült, hogy ő előzött meg kocsival, csak nem volt biztos a látványomban, ezért felhívott és bevárt :D Amikor odaértem mellé, akkor dumáltunk egy 10 percet, és így megdőlt a tervem, miszerint a 14 km-es távomat villámgyorsasággal teszem meg :D A jó hír az volt, hogy lehet, hogy Isti és a barátnője is jönnek majd Kehidára dolgozni.

Pat: - Gyertek csak, és majd csinálunk nagy fényképes party-kat!

Isti: - Víz alatt fotózós- Nikont eláztatós - kukába kidobós party-kat :D

Folytattuk utunkat, ki- ki a maga járművén - elutasítottam az ötletet, miszerint a kocsi után köt és behúz Robiék házáig...

Robival befejeztük a Sherlock Holmes-t, nagyon klassz film volt, tetszett :D Utána már nem is tudom mit kezdtünk el nézni a tv-ben, de én rövidesen álomba is merültem. Arra riadtam fel kicsit később, hogy melegem van, és megy a Family Guy :D 

Ma reggel viszonylag korán keltünk: Robiék mentek túrázni, én pedig a Bélás ballagásra. 10 órára kellett megjelenni a Bélában, én pedig gyorsan megkaptam Riki fényképezőjét is, a sajátom mellé, így két géppel a nyakamban követhettem nyomon, és örökíthettem meg az eseményeket :) Szerencsére, az idő pont jó volt: nem sütött rémségesen a nap, de hideg sem volt, így mindenki életben maradt, én pedig kattintottam szorgalmasan, miközben ment a műsor. Volt egy mondat, ami megragadt: "senki nem mondta, hogy az élet könnyű, csak azt, hogy érdemes élni..." Milyen igaz!
Miután a ballagó osztályok elvonultak, minket hazavittek Erzsiék, otthon gyorsan átöltöztünk, majd Muciékkal mentünk a Malomba, ahol svédasztalos ebéd várt minket :) Egyetlen problémám volt, még hozzá az, hogy nincsen két gyomrom... A bőség zavarában voltam, nem tudtam mit egyek, de végül is megoldottam: mindenből egy kicsit... :D Azt bánom, hogy az utolsó, kiszedett sütit ott hagytam a tányéromon, mert az már nagyon nem fért belém... 

Riki :)

Dénes :)

Feri :)

Reni :)

Nagybátyám az ablakban :D

Zalán öcsi :)

Ádám baba :)

Svédasztal egy része

(amúgy ha a képekre klikkeltek, akkor megjelennek nagyban. a képek elrendezését meg még meg kell tanulnom...)

Én fél kettő körül elköszöntem a társaságtól, mert jöttem haza ortopédiát tanulni, de az az igazság, hogy teli hassal nem nagyon ment... Elolvastam kétszer az új anyagokat, és úgy döntöttem, hogy bejövök blogolni, illetve várom, hogy Robiék jöjjenek értem... :)