Hosszú hétvége - fotók

Képes bejegyzést ígértem, hát íme :)

Péntek - Spoiler fürdetés után :)

Szombat - Voltam kint Csátalján, de csak másfél órát... Segítettem mamának epret szedni, illetve játszottam picit Hunorral... 

 

 ... utána pedig mentem unokaöcsémékhez, mert kölcsönkértem Rikitől a Nikonját vasárnapra. Ott voltak Zalánék is, így hát róla is csináltam pár képet :) Egyébként meg kosaraztunk Ákossal, illetve megmasszíroztam, mert már ezer éve ígérgetem neki :D

Vasárnap - Kutyás és kommandós bemutatón voltam Kunfehértón :) Nagyon sok képet csináltam, és repesett a szívem, hogy végre németjuhászokat látok :) Lénát és Talpit szeretgettem intenzíven, illetve Lénával játszottam is picit, aminek az lett a vége, hogy a fadarab helyett véletlen a hüvelykujjamat sikerült bekapnia... :D

 

 

Vasárnap este Robiéknál voltam, a Nem férek a bőrödbe című filmet néztük, utána pedig Good Will Hunting, de azon elaludtunk... :)

Hétfő - Esztert fotóztam, de még nem kaptam engedélyt a képek publikálására, úgyhogy most még nem teszek fel róla. Pedig nagyon jók lettek! :) Eszter úgy volt vele, hogy legyen rólam is kép, így ő is csinált néhányat, amiből párat viszont megmutatok itt is:

Az időjárás elég változékony volt, ezért megbeszéltük, hogy kimegyünk jövő hét szombaton is, még mielőtt elpályáznék Kehidára... :)

Fél hetes busszal jöttünk vissza Robival Pécsre. Megnéztük A hazafit, mert szégyen szemre én még nem láttam, de egyből beugrott a Rettenthetetlen mögé, a második helyre, kedvenc filmjeim listáján. Mel Gibson amúgy is a legkedvencebb színészem az egész világon, szegény megboldogult Heath Ledger-ről meg ne is beszéljünk... őt is imádom. Nem is sajnáltam rá a könnyeket, amikor meghalt a filmben... 

Ma dolgoztam, de életem legunalmasabb napja volt ez... A szívsebészeten kellett felmérni egy dokit. Odamentem nyolcra, de 3/4 kilencig egy helyben ültünk és néztünk ki a fejünkből... Addig tartott a megbeszélés, de utána sem volt sok izgalom... Kilenctől kb. délig Angry Birds-öztem... Csak néha-néha kellett lejegyeznem a papírra valami számadatot... Dél körül lementünk egy másik műtőbe, ahol egy peacemaker műtét zajlott... Nagyon megörültem, hogy végre látok valami izgalmas dolgot, de nem láttam, mert az orvosok végig háttal álltak az üvegablaknak, és az ólomköpenyeken kívül nem láttam semmit... Itt döntöttem úgy, hogy hazaszaladok... Elkéredzkedtem, mondván: szerzek táplálékot. Mivel pár száz méterre lakunk a Szívcentrumtól, ezért nem röstelltem hazaszaladni a Wilbur Smith könyvemért (Monszun)... Kiderült, hogy nem is tettem rosszul, hogy magammal vittem, mert a nap hátralévő részében ismételten nem nagyon kellett semmit csinálnom, így ahelyett, hogy megevett volna az unalom, tudtam olvasni...