hétvége-hétfő

Péntekről szombatra virradó hajnalban sikeresen összevesztem Robival, de ezt most itt nem fogom részletezni. A lényeg, hogy megbeszéltük a dolgot a szombat délelőtti közös zsalufestés után. Kölcsönösen bocsánatot kértünk egymástól... Mindennél jobban szeretem őt és maximálisan megérdemli a bizalmamat...
Szombat estére már elég zsibbadtak voltunk, de azért a megszokott Csillag születik belefért még az energiatartalékainkba... :)

Vasárnap délelőtt még mindig zsalukat festettünk hárman: Robi, Melinda és én. Félelmetes, hogy az ember olyan helyeken is össze tudja kenni magát, amiknek semmi köze nincs az adott tevékenységhez :D

Én a 10.10-es busszal hazajöttem Bajára, mert nálunk meg családi ebéd volt, papa 70. szülinapja alkalmából. Húsleves, kakaspörkölt, két torta, földieper... Egy teljes órán át mást sem csináltunk, mint ültünk a helyünkön és tömtük a fejünket... :D Kivéve persze Zalánt, aki végig bohóckodott nekünk - miközben én megállapítottam, hogy ha most nem zabálom betegre magam, akkor már sose... :D 

Kaja után jöttem vissza Pécsre. A mai napom elég mozgalmas volt, tekintve, hogy nem vettem májusra buszbérletet, és mindenhova gyalog járok. Pécs nagyváros, nem úgy van, mint Baján, hogy mindenhol ott vagy, kb. 20 perc alatt... :D A suliba fél óra alatt érek így le. Reggel felkeltem, mert abban a hitben voltam, hogy reggel 8-kor van a neuró vizsgám, de kiderült, hogy tévedtem, mert áttették délután 3-ra, csak én ezt nem néztem meg... Így gyalogolhattam haza... Otthon ettem egy joghurtot, majd mentem 400 ágyasba dolgozni. Az angiológián mértünk fel egy dokit és egy műtősnőt. Kb. négy órát ültem egy helyben és jegyzeteltem egy lapra, amit a felettesem diktált... A dolog csak azért nem volt végtelenül unalmas, mert közben egy üvegfal mögül néztük a műtéteket. Érdekes, hogy a méhben lévő problémát meg lehet úgy oldani, hogy a könyökhajlatnál bevezetnek egy drótot, majd monitoron figyelve az artéria elágazásait levezetik a kismedencébe... Mondjuk az 5. műtétnél kezdtem elunni magam, mert ezek a beavatkozások nem tartottak tovább 20 percnél (kivéve az említett méhes esetet, mert az egy óra volt)...
Fél kettő körül elengedtek, így simán odaértem a háromkor kezdődő vizsgámra... Ami egy vicc volt. Az egész csoport úgy nyüzsgött, mint egy méhkas, lazán megbeszéltük az egészet... :D Utána elrendeztük a gyakorlati beosztást. Röhejes, hogy a decemberi demó gyakorlatot nem tudjuk Pécsett megcsinálni, mert nincs hely... Egyetemi város, egy rakat kórházzal és nincs hely? Na ne már. Én jelentkeztem, hogy akkor bevállalom Pestet, arra az egy hétre... Előreláthatólag fogják fizetni az utamat is, de az majd még a jövő zenéje. Gyorsan írtam is Esztinek, hogy úgy készüljön, hogy majd kísérgetnie kell, mert én meg a főváros olyan távol állunk egymástól, mint egy galamb az atomfizikától...
Ötre mentem ki Kertvárosba, Mónihoz, hogy levágja a hajam. Kb. 10-15 centivel rövidebb most. Kicsit fura, hogy végigsimítom és hamarabb ér véget, de nem nagyon aggódok: amilyen tempóban nő, úgy szerintem már augusztusra úgy fogok kinézni, mint ma reggel... 

Örülök, hogy vége ennek a hétfőnek, nagyon elfáradtam. Nem is csinálok most már mást, mint olvasok és közben várom, hogy megérkezzen Robi :)