Felpörögve

Nem akarom elkiabálni, de úgy látszik, hogy mégis csak jóra fordulnak a dolgok, és mégis olyan lesz a nyarunk, amilyenre eredetileg elterveztük... szeretem, amikor pörögnek az események, amikor úgy tűnik, hogy minden rendben lesz... és remélem, hogy nem csak úgy tűnik, hanem úgyis lesz... :) No, de haladjunk időrendben... 

Tegnap este Rüzs levitt a Laterumba, hazavitte kocsival az éjjeli szekrényemet. Én ott maradtam még egy órát: meginterjúvoltam Bencét és Ágit. Az interjú papírra vetését tegnap el is kezdtem, de csak ma délután sikerült befejeznem, majdnem három oldal lett... Csináltam képet is róluk: 

Az elnök úr, és az alelnök asszony :)

Ma délelőtt jöttem haza Pécsről - igaz, hogy holnap este már mehetek is vissza, mert pénteken be kell íratnom a trauma-sebészet jegyemet. Itthon kitakarítottam az akvárium szűrőjét, majd éreztem némi ingerenciát, hogy elkezdjem legépelni a szakdolgozatomhoz szükséges kérdőívet, de nem találtam meg a kézzel írt vázlatot. Feltúrtam mindkét sulis mappámat, amikben nem kevés papírt jelentett, de nem lett meg... egy szabad négyzetcenti nem volt már a szobám padlóján, amikor hívott Eszti, hogy az anyukája belépett valami utazásokkal foglalkozó céghez, és lesz erről egy előadás, menjek el én is közönségnek :) Igent mondtam, elmentünk. Az előadás nagyon tetszett, de olyan sok mindenről volt szó, hogy ezt itt most nem részletezném - egyelőre. Később lehet én is akarok majd ilyesmivel foglalkozni. ;)
Az előadás után meglátogattuk Balut, aki vasárnap balesetet szenvedett: elesett valami pesti hegyen és kificamodott a könyöke, valamint 4 helyen eltört a csuklója. Olyan rögzítőt kapott, amit én még nem láttam: egy külső rögzítő az alkarján végig, valamint ezt a fémkeretet még egy vasrúd rögzíti a felkarjához... A felkarcsontot átfúrták, és így van rögzítve derékszögben a karja... Nem igazán értettem, hogy miért fúrták át a humerust, de majd utánajárok. Nem láttam még ilyet. Pont leültünk az asztalhoz dumálni, amikor ez a külső rögzítő fogta magát, és szépen szétugrott. Csak így, puff! Magától. Ebből az lett, hogy Eszti elvitte Balut a kórházba, engem pedig haza.

Előtte azonban csórtam Balutól egy leselejtezett pólót :) Balu lehozott három felsőt, amiket nem használ már, hogy át kéne őket alakítani: szétvágni az oldalukat, és rájuk szerkeszteni egy tépőzárat, hogy fel tudja őket venni. Most a karja miatt egyáltalán nem tud felsőt húzni, ezért kell ez a megoldás. Ezt a darabot azonban megmentettem, mert szerintem kár lett volna érte... 

Ha másra nem is, de pizsinek tökéletes lesz! :) Köszönöm szépen, és jobbulást Balu! :)

Megvacsoráztam, majd visszasétáltam Esztiékhez, mert ottmaradt a biciklim. Eszti még a kórházban volt, de a szülei otthon voltak, így kicsit játszottam Plútóval, illetve beszélgettem Péterrel és Andival kicsit, suliról meg a nyárról... :) Nem akarok előre inni a medvebőrére, úgyhogy ezt a bejegyzést itt be is fejezem, de majd pár nap múlva lesz fejlemény... :) Remélem, tényleg összejön minden, úgy ahogy megbeszéltük... :) 

És még a kézzel írt kérdőív vázlatom is meglett... A szekrényem mélyén, a kinyomtatott jegyzetek közt ott lapult a kis sunyi... :)