Vámpírváros

"Vámpírváros ez is, a véred szívja el..."

Utálom a magyar mentalitást. Arra a fajtára gondolok, amikor irigy vagy a másikra, csak azért mert jól néz ki, vagy jó abban, amit csinál. Amikor csak azért mordulsz rá valakire, vagy csak azért haragszol a másikra, mert a te életed szar. Kérem szépen, nem morogni kell, hanem csinálni valamit! Olyan valamit, ami nem abból áll, hogy a másik háta mögött pofázol.

Mint amikor odakommentelnek a fitness modellek képei alá, hogy "de csúnya", meg "túl férfias" stb... És ezeket olyan emberek mondják, akik egész nap a gép előtt ülnek és még egy két kilós súlyzót nem emeltek meg a büdös életben soha... Anyukák, akiknek rossz a házasságuk, mert szültek két gyereket, formájukat vesztették, és haragszanak az egész világra, a férjüknek meg ezek után még ugyanúgy kell kívánnia őket... No, ez szerintem állatira nem így van.

Beszólnak, de bele se gondolnak abba, hogy adott személy mennyit szenved azért, hogy úgy nézzen ki, ahogy, vagy hogy ott dolgozzon, ahol...  Hogy nap mint nap izzad egy edzésen... Hogy éveket tanult, vért izzadt, azért a rohadt diplomáért, vagy tök mindegy milyen végzettségért...

Degradáló. Másnak is morcosnak, rosszkedvűnek kell lennie csak azért mert te is az vagy? Ne mosolyogjon, vagy mi? Ne sportoljon valaki csak azért, mert a körülötte lévők sem teszik?

Nos, én erre azt fogom mondani, hogy kedves mindenki! Én nem fogom hagyni magam! Továbbra is jókedvű és mosolygós leszek, továbbra is teszek azért, hogy úgy nézzek ki, ahogy, és továbbra is tökéletesen fogom végezni a munkámat. Még akkor is, ha csak most kezdtem el dolgozni, és lehet, hogy nem is lehetek tökéletes... De arra törekszek, és akkor senki nem köthet bele...

Ezt a bejegyzést elég semmitmondónak érzem, ahhoz képest, hogy mi kavarog a fejemben.