Nap végére

Egész hétvégén kínzott ez az átkozott nátha, és a plusz hír, hogy valószínűleg allergiás vagyok a Coldrexben lévő paracetamolra, aminek köszönhetően az egész felsőtestem tele van apró, pici kiütésekkel... Ma megmutattam bent a kórházban az orvosoknak, és ők Calcimuscot javasoltak rá. Most azt iszom, mintha fizetnének érte, és bízom benne, hogy 1-2 napon belül pötty-mentes leszek... 

Szombaton volt a kick box OB. Túléltem. Elég nehéz volt így betegen, de elmúlt az a nap is. Lázas is lehettem napközben, mert helyenként igencsak rázott a hideg, pedig fel voltam öltözve rendesen... Csináltam megint sok-sok képet, bár a terembéli fényviszonyok nem voltak éppen ideálisnak mondhatóak. Martin kölcsönadta a D5200-as gépét, amit nagyon szeretek, de rájöttem, hogy a sajátommal jobbat tudok alkotni... :) 

Napközben egyszer haza szaladtam ebédelni, bár utána kaptunk pizzát az irodában, előkerültek régi-új ismerősök, és sor került némi mosolygásra is :)

Vasárnap sem pihentem, mert az akciós kuponjaimmal felszerelve átmentem Pécsre, ahol sikerült beszereznem pár őszi ruhadarabot: két pulcsit és négy hosszúujjút. Elég jó vásárt csináltam velük, két hét múlva, Glamour napokon folytatom :D Rüzsnek köszi a türelmet, mert kísérgetett az üzletekben (még ha az csak két üzlet is volt) :D
Boltkórom kiélése után Szigeti út, ahol rendeltünk kaját, majd megnéztünk két horrorfilmet, mert a lelkem betegebbik felének is kell némi táplálék. Az egyik a Köpök a sírodra c. volt, ami egész jó volt, a másik a Sinister, aminek nem tudom a magyar címét, de az annyira nem is tetszett. Időközben rám csörgött Martin, hogy mégis mizu, mire kiderült, hogy ő is Pécsett van és kocsival fogják Bajára vinni. Gyorsan leszerveztem, hogy akkor ebből a buliból engem se hagyjanak ki, így nem kellett hazafelé buszoznom, majd caplatnom az esőben... :D 

A hét első két napja elég betegesen telt a kórházban, de kibírtam és örültem, amikor a betegeim jókedvre derítenek némi figyelmességgel :)

Sajnos, a kehességem miatt, edzeni sem mentem még a héten, de holnap már szándékomban áll. Hőseinknek pedig sok sikert kívánok a hétvégi, lettországi világkupához! :) 

Ma pedig megfogant egy gondolat a fejemben, méghozzá a következő tetoválásomat illetően. Az ember tényleg nem tud leállni, ha egyszer elkezdni, és bevallom, én már azóta a következőn gondolkodom, amióta két éve kiléptem a szalonból, két tappanccsal a csuklómon... Nos, egy álomcsapdán elmélkedtem. Egy észak-amerikai indián törzstől származik ez a dolog, eredetileg szülők készítették a gyerekek ágya fölé, hogy a rossz álmokat kiszűrje és a jókat tovább engedje. Nagyon szép tetoválásokat találtam, de arra gondoltam, hogy az enyémet Pécsett csináltatnám, Tamással, azzal a tetováló művésszel, aki annó a fülemet is átszúrta, illetve Roli tetkóját varrta. Ő pedig nagyon ügyes és nagyon egyedi képeket tud rajzolni, úgyhogy szerintem tudna egy igazán Patriciásat készíteni... Ezt most így hirtelen felindulásból, de ha ez az ötletem még két-három hét múlva is tetszik, akkor lehet, hogy novemberben meg is csináltatom. A hátamra.