2013. május 5., vasárnap

Ballagás után, futás előtt, Anyák napján

Nemsokára megyünk ki Lilivel futni, úgyhogy most erre a 40 percre nem állok neki tanulni, de gondoltam írok egy gyors bejegyzést a tegnapról :) Ugyanis tegnap volt a Bélás ballagás, amin Húgi és Lili révén is illett megjelennem. Az eredeti ruha-tervemből nem lett semmi, mert délelőtt, amikor indultunk még majdnem hogy fáztam, de aztán már bántam, mert nagyon hamar meleg lett... 

Tízkor kezdődött a műsor, én a Nikonnal bevetettem magam a 12.A osztály mellé és legyártottam néhány képet az elkövetkező egy órában... Egyre jobban kedvelem ezt a kis masinát (meg Patrik objektívét :D), jó barátok lettünk úgy érzem... :) A produkció nekem személy szerint tetszett, jó volt megint ott állni a gimi falai közt. Néha olyan szívesen lennék újra Bélás, most meg pláne, így államvizsga előtt... Sokkal szívesebben írnék holnap magyar érettségit, minthogy jövő hét pénteken megvédjem a szakdogámat...




Ballagás után Csanádra mentünk, ahol egy háromig tartó halászlé és süti fogyasztás kezdődött... Azt hittem, szétdurranok a végére... :D Jó volt nagyon és remélem jövőre Réka ballagására már úgy megyek, hogy nem kell semmin görcsölnöm... Mert hogy Sógi hazavitt háromkor kocsival, hogy tudjak tanulni... Nagy érdemi tanulást már nem vágtam le tegnap... Tele volt a hasam és minden más jobban érdekelt, mint a gyerekgyógyászat... Na, de majd ma! :) Tegnap este még visszamentem Robiékhoz, a buszon találkoztam Brigivel és egy rövid séta erejéig tudtunk beszélgetni is. Otthon elkezdtük nézni a Géppisztolyos prédikátort, ami így elsőre elég hülyén hangzik, de nem vígjáték, és nem is akciófilm... Egy élettörténetet mesél el, és Robi végig is nézte, szerinte hihetetlen jó film... Én majd ma fogom befejezni, mert sajnos elaludtam rajta, de Gerard Butler játszik benne, úgyhogy mindenképpen érdemes lesz... :)

Holnap délelőtt megyek át Pécsre, hogy elintézzek pár dolgot, aztán jövő pénteken kezdődik az első felvonás... Félek tőle... De ma anyák napja van, és voltam kint a temetőben is, és megkértem Anyát, hogy vigyázzon rám, figyeljen rám és segítsen... Úgyhogy talán annyira már nem is félek, hiszen minden menni fog. Mint a karikacsapás! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése