Húsvét, neuró, szakdoga

Az időjárás annyira nem, de maga a Húsvétunk nagyon jó volt :) 

Vasárnap nagybátyámékhoz mentünk ebédelni, a teljes családdal :) Szép szorgalmasan gyártottam a fotókat, aztán tegnap még arra is rájöttem, hogy milyen jó móka a képszerkesztés... :)

 

Vasárnap este lementünk Strongba, ahol Sáráék zenéltek, de rengetegen voltak, így pár fénykép után átbaktattunk Bacchusba.... 

Hétfő reggel mentünk Mezőkomáromba, mint minden évben Húsvét Hétfőn :) Lent a pincében elfogyasztottuk a birkapörköltet, második fogásként a sült kakast, utoljára pedig egy rakat sütit... Robival sétálni is elindultunk, de elég hűvös volt, így hamar visszafordultunk... Kép sem készült olyan sok, mint tavaly...(Csak reggel, indulás előtt, Pepiről egy egész portfólió... :D)

Fél négy körül meg kellett indulnunk haza, mert én este mentem vissza Pécsre, sajnos, most Robi nélkül, mert neki szünete van. Tegnap délelőtt már a neurón tevékenykedtem, hogy aztán délután részt vegyek egy alakformáló aerobic órán :) Egyszer megfogadtam, hogy én ilyesmire soha többet nem megyek, mert túl sok benne a táncos elem, ami a gyatra ritmusérzékemmel számomra elég megterhelő, de mégis elmentem, és egész jó volt :) Voltak benne követhetetlen részek, de azért jó volt... :D 

Ma vizsgáztunk neurológiából. A nagy gyakorlat alatt ez volt az első olyan vizsga, amit úgy csináltunk, mintha államvizsgán lettünk volna: húztunk egy beteget, megkaptuk a kórlapját és fél óránk volt kitalálni, hogy mit is kezdjünk vele. Én egy 96 éves nénit kaptam, akivel olyan vészesen sok teendőm nem volt, és a végén négyest kaptam :) Így már él bennem a remény, hogy mégis csak sikerülni fog az államvizsga... :D Hétvégén kinyomtatom a tesztkönyvet is, és azt is elkezdem tanulmányozni.

A kórházi gyakorlat után az egy órási busszal hazamentem Bajára, hogy végre beköttessem a szakdogámat... Hosszú vajúdás után végre a kezembe tarthattam életem jelenlegi főművét: 

Amikor  sétáltam vele hazafelé, az jutott eszembe, hogy nagyon sajnálom, hogy Anya ezt nem láthatja, és nem volt az első, akinek nagy büszkén megmutattam...

Ha valaki egy hónapja azt mondta volna, hogy a kezemben fogom tartani április 3-án, akkor tuti kiröhögöm, vagy hitetlenkedek neki egy sort... Azt hiszem, Esztinek hitetlenkedtem is... :D De most itt van, elkészült. Más kérdés, hogy a beltartalma nem az igazi, de részletkérdés. Holnap adom le, aztán várom az ítéletet. 

A legjobb azonban az volt, hogy Robi felhívott telefonon, hogy látta facebookon a képet és teljesen ki van büszkülve rám... :) Cserébe már be is szereztem a szülinapi ajándékát :D 

A kettlebell elmaradt, mert Reni írt, hogy mégse jó neki a ma esti edzés, de majd jövő héten remélem összejön. Pénteken akarok menni újra kondiba, mert kb. 3 hete voltam utoljára...

Holnap vagyunk utoljára neuró gyakorlaton, aztán megyek is haza, de most nem csak két órára... :D Hétvégére tétel tanulás és tesztkönyv bogarászás, füllyukasztás, edzés és némi lazítás van betervezve....  :)

Természetesen, az államvizsga mellett a leendő kiskutyám izgatja legjobban a fantáziámat. Csabával, a tenyésztővel, igyekszem minél többet kommunikálni, már biztosított róla, hogy mindenben fog segíteni, hogy Dexter kiváló munkakutya és fedező kan legyen. Le is töltöttem a Hunnia Német Juhászkutya Klub honlapjáról pár szabályzatot, amiket majd szépen el fogok olvasni és megtanulom, hogyan is működik ez az igazi kutyás élet. Sajnos, Rexszel ilyen szintekre soha nem jutottam el, de itt az ideje, hogy mindent bepótoljak. 

A képen a kan kölykök vannak, 11 naposan :) Imádnivalóak! És az egyik közülük az enyém lesz... :)