A héten a neurológiai klinikán vagyunk gyakorlaton, ami sokkal jobb, mint amire számítottam. Kicsit tartottam tőle, valahol tudat alatt, de nem tudom miért... Oké, az első nap voltak hibáink, de azokat átbeszéltük a gyógytornászokkal és azóta minden rendben van. Szerdán még vízi tornán is voltunk, ami nekem annyira nem tett jót, mert a víz nem volt éppen melegnek mondható, és azóta jobban fújom az orrom, mint egyébként...
Az időjárásból nagyon elegem van most már... A hét elején leesett egy szép nagy hótakaró, így a hétfői TRX-re úgy melegítettünk be Rolival, hogy jól megdobáltuk egymást hógolyóval :D Ilyen időben nem nagyon van kedvem elmenni a konditerembe, de remélem, hogy jövő héttől már minden visszaáll a normális, edzős kerékvágásba. Következő szerdára tervben van egy kettlebell edzés Reniékkel, hétvégén pedig a terem :)
Csütörtök este voltam lefotózni Szandit és Pakit, akik voltak olyan kedvesek és modellt álltak a szakdolgozatom mellékletéhez. Ma délelőtt eszközöltem az utolsó simításokat rajta. Én személy szerint annyira nem vagyok elájulva tőle, kicsit semmit mondónak érzem az egész kutatást, amit csináltam. A témám nagyon jó, bőven lehetne benne nagy dolgokat alkotni, de nem három hónap alatt, 59 fővel... Bevittem pendrive-on az írószerbe, jövő hétre be lesz kötve, és péntekig le is fogom tudni adni.
A tegnapi nap szenzációja a Nikon gép megvásárlása volt :) Egyszerűen nem tudom leírni, hogy micsoda jó érzés, hogy erre én gyűjtöttem össze azt a sok pénzt, amibe került... És van abban valami, hogy a pénz nem boldogít. Mert az csak papír, amíg ott állt a kis dobozkába, amibe halmoztam. Semmi szívfájdalmam nem volt, amikor átadtam Martinnak az összeget, mert most egy olyan tárgy van a kezemben, ami sokáig áll majd a szolgálatomban, és örülök, hogy sikerült ezt teljesítenem, mint a 2013-as év egyik célját :) Szeretnék majd rá egy komolyabb objektívet is, de azt majd csak november-december környékén.
A gép megvétele után teljesen felpörögtem és úgy ugráltam meg tapsikoltam mint valami hülye gyerek, még jó, hogy nem látott senki... :D A húsvétra való tekintettel unokaöcsém is hazajött Pestről, sőt Feri öcsi is Sopronból, így jó páran ott voltunk Vikingben tegnap este. Én maradtam a barackleveknél, de sajnos a Dénes által hozott mogyorós Milkának nem tudtam ellenállni... Tudtam, hogy most húsvétkor lemondhatok a normális táplálkozásról... :D
Valamikor hajnali egy körül értünk haza, Húgi is itt aludt nálunk :)
Mára egy kis gépavatás van betervezve Lilivel, este etetés, aztán majd meglátjuk... Most, hogy elkészültem a szakdogával jöhet két nap lazítás. Kell majd tanulnom egy kicsit neuróra, de azért annyira nem fogok most kapkodni... A szóbeli tételek megvárnak jövő hétig... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése