2013. január 29., kedd

Utolsó szemeszter első két napja...

Még csak két napja kezdődött el az utolsó félév, de úgy érzem, mintha hetek óta tartana... Hasogat a fejem, fáradt vagyok, és haza akarok menni... 

A dolog úgy kezdődött, hogy vasárnap este visszajöttem és megdöbbenve konstatáltam, hogy üres az albérlet. Ez még nem is akkora probléma, fel tudom én találni magam egyedül is, de a baj az volt, hogy öten lakunk ott és csak kettő lakótársnak van kulcsa a kertkapuhoz... az egyik Robi, aki csak jövő héten jön fel, a másik pedig Pál, aki ma érkezett, de ugye két napig nem volt kulcsom a kapuhoz... Ott álltam vasárnap este fél kilenckor az utcán és riadtan pislogtam (csak úgy, mint az utcai lámpa...), hogy jöjjön már valaki és segítsen nekem... Pár perccel később letámadtam egy éppen arra járó biciklis párt, hogy ha átmászok a kapun, akkor legyenek oly' kedvesek és adogassák már át nekem a cuccaimat... Szerencsére, a kedves fajtából valók voltak (még jó, hiszen biciklisták), és készségesen a rendelkezésemre álltak bőrönd adogatás terén...
No, nekem már itt elegem volt Pécsből.

A folytatás pár órával később történt meg: fél hatkor keltem, mert hogy le kellett gyalogolnom a buszmegállóba, mert bérletem még nem volt ugye, ami nem kevesebb, mint háromnegyed óra sétát jelentett a hajnali sötét utcákon... Meg aztán nagyon jó úgy kimászni a kapun, hogy az út túloldaláról hosszú percekig bámul rád egy nő, mintha valami körözött bűnöző lennél... Komolyan, azt hittem, hogy kihívja a rendőröket, hogy én ide betörtem, és most rabolom ki a házat - egy darab hátizsákkal a hátamon.

Sikeresen kiértem a buszmegállóba, összeszedtük egymást Vikivel és Noémivel, és a hét órási busszal mentünk Harkányba, a nagygyakorlat első állomására. Reuma gyakorlaton vagyunk még holnap, meg aztán jövő héten is három napot. 
Mindent összevetve a nap jó volt, csak délután kettőig kell ott lennünk, ami alatt azért eléggé elfáradunk. A MÁV Rehabilitációs központban vagyunk, mindenki kedves, én már tartottam egy válltornát, jegyzeteltem sokat és bőszen tanulmányozom a betegeket. 

Kettőkor van is egy buszunk vissza Pécsre, ami háromra bent is van. Árkádban beszereztem a táplálékomat és itthon összedobtam egy isteni salátát, amiben található: jégsaláta, lila káposzta, kukorica (ez ilyen Spar-os csomag), mozarella sajt, frankfurti virsli, paradicsom, piros paprika és uborka, no meg az ecetes-fokhagymás saláta öntet :) 


Miután ezt a szép adagot betoltam az arcomba, mentem könyvtárba. Orvosis könyvtárban kutatgattam a cikkeket, több, de inkább kevesebb sikerrel. 

Este 10-kor úgy zuhantam be az ágyamba, mint akit agyon lőttek... Kondiban nem voltam, arra valahogy nem vágytam egy ilyen nap után...

A mai napom is hasonló forgatókönyv szerint zajlott, annyi különbséggel, hogy ma este még mentem kick box edzésre - de, sajnos, nem edzeni, csak kérdőívezni. Edzeni majd jövő héten fogok, amikor lesz is rá pénzem. Öten töltötték ki a kérdőíveket, ami nem is rossz, ahhoz képest, hogy csak 10 perc volt rá... Beszéltem Attilával (az edzővel), és jövő héten elvisz ökölvívókhoz is, hogy őket is ki tudjam faggatni. Nagyon remélem, hogy összejön, mert már eléggé sürget az idő szakdoga fronton... 

Holnap is korán fogok kelni, megint Harkány, de holnap végre megyek haza :) Otthoni tervek: szakdoga tovább írása, adott fejezet befejezése, kondi (legalább kétszer, csütörtökön és pénteken, mert szombaton előbb kell mennem etetni, és így lehet, hogy csak valami otthoni edzés lesz a dologból), valamint az a bizonyos Bounty-szelet :) Ezen felül pedig annyit leszek Robival, amennyit nem szégyellek, mert hiába "csak" 48 óra telt el, akkor is hiányzik...  :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése